majuselseje_fejlec_900x120_02.jpg
Hírek - események | Bemutatjuk | Civil élet | Emlékezzünk | Pódium | Galéria
Főoldal
Bemutatkozunk
Dokumentumok
Fáklya
Kapcsolat
Galéria tartalom
 
Bemutatjuk
PDF Nyomtatás E-mail
Bódi László, alapító tag, örökös tag
Írta: Dr. Aggod József   
2013. January 04. Friday 10:03
Az "Élő tanuk" sorozatban bemutatjuk a 94 éves Bódi Lászlót, társaságunk alapító, örökös tagját.

Levelet kaptunk társaságunk alapító tagjától, a 94 éves „nyugdíjas öreg harcostól”, Bódi Lászlótól. Ebben – mintegy O. V. leveleire válaszolva – leírja életének történetét. Ebből közlünk részleteket. (Amit szó szerint veszünk át, idézőjelbe tesszük.)


Abaúj megye Szin községében született, ötödikként egy tízgyermekes családban. Tudásszomja korán megmutatkozott. Sárospatakra is felvételt nyert, de „az oda szükséges szerelést szüleim nem tudták megvenni”. Így nem lett pataki diák…

1930-ban szülei nem tudták kifizetni az adót. Jött a hatóság, lefoglalták a varrógépet, a dunyhát, az állatokat. Őt ki kellett venni az elemi iskolából. Szabóinas lett, majd mestere „segéddé vizsgáztatta”. Közben a korona-uradalomban dolgozott. Napi 12 óra munka után 80 fillért kapott (akkor 1 kg fehérkenyér 34 fillérbe került).

Miskolcon dolgozott 1938-ban,
ahol kihajtották a Népkertbe „ünnepelni kormányzó úr 70. születésnapját. Valaki elkiáltotta magát, hogy „Munkát! Kenyeret!” Jött a lovasrendőrség, kardlapot kapott, aki nem tudott elmenekülni.”

„Mint leventék hetenként este elméleti, a faluréten nappali oktatást kaptunk… Zárt rendben kötelesek voltunk templomba menni.”
„1942. január 8-án Budapestre jöttem szerencsét próbálni. Magánúton megkezdtem a polgári iskolát. Felvettek a Központi Távíróhivatalhoz távirat kézbesítőnek.”

1944-ben behívót kapott, fogságba esett, ahonnan csak 1948-ban került haza.
Ezt követően – hamar kiderült, hogy 1942 óta MSZDP tag volt – a legkülönbözőbb szervezetekben tevékenykedett. „Jöttek a jelszavak: „Arccal ide, arccal oda!” Volt átképzős. könyvelő, járási kirendeltség-vezető. 1952-ben visszatért szülőfalujába, ahol községi párttitkár, tanács VB tag lett. 1956-ban körzeti földműves szövetkezeti üzemág-csoportvezetőként kellett megszerveznie több község ellátását.

Mezőgazdasági technikumi érettségit szerzett, majd (a 3004-es kormányrendelet keretében) tsz elnök lett. „Örömmel mentem. A népet szorgalmasnak ismertem, de – sajnos – csalódnom kellett…  A közös munkától az én tagjaimnak is „túrós lett a háta”. 13 hónap alatt 62 kilóról 9 kilót fogytam.”

1969-ben Budapesten kapott vállalati rendészetnél portási beosztást. Itt nem sokáig tűrték, mert a vezetők táskáját is megtapogatta. IKV-nál lett házkezelőség-vezető. Itt fegyelmit rendelt el egy kőműves ellen, mert 15 perc munka után 5 órát írt munkalapjára. Ő húzta a rövidebbet, ő kapott pártfegyelmit. („A szomorú az, hogy a taggyűlésen senki nem kérdezte meg, hogy igazak-e a felsorolt vádak.”) Később, nyugdíjasként még 8 évet dolgozott a Fővárosi Tanács ill. Önkormányzat rendészetén.

„Osztályhűségem még mindig nem változott. Hű maradtam a rendszerváltás után is. Magyar maradtam.” Mozgalmi, társadalmi tevékenységét folytatta. Részt vett „Kossuth apánk” monoki szobrának koszorúzásán. Ma is elnöke az MSZDP angyalföldi szervezetének. Igaz, már csak papíron, miután infarktus gyanú miatt az aktív közügyektől eltanácsolták.

Levele végén – az akkori kor szellemét is érzékeltető, ma is tanulságos – keserű emlékeket idéz fel. „Elemista koromban elkeríttették velünk a kertünk alatt folyó Jósva folyót a papkert alatt „strandolás” céljából. Néha mi is fürödhettünk. Meg kell jegyeznem, hogy a tanácsos úr nekem, mint szegény gyereknek megtiltotta, hogy bácsinak szólítsam, mondván, hogy „neked tanácsos úr vagyok”. Történt később, hogy a tanácsos úr az adminisztrátorom lett. A múlt sokszor eszembe jutott, de soha nem említettem neki.”

Kétszer is visszatér édesanyja sorsának utóéletére. A HM nemrég felhívást tett közzé, miszerint el akarják ismerni azokat az anyákat, akik három katonát adtak a hazának. „Én megírtam, hogy az én Anyám férjét és 6 fiát adta.” Válaszul azt kapta, hogy az elismerés „posztumusz nem adható”. Bezzeg – jegyzi meg – sok mindenkinek, sportolóknak, másoknak ítélnek meg sok mindent „posztumusz”…

 
PDF Nyomtatás E-mail
Szikra Sándor alapító, örökös tag
Írta: Dr. Aggod József   
2011. May 22. Sunday 16:21
Az „Élő tanúk” sorozatában bemutatjuk Szikra Sándort, aki nehéz döntések között is ember tudott maradni.

Ezt emeltem ki Szikra Sándor életének tanulságaként, amikor Tóth Miklóssal együtt felkerestük őt otthonában. Betegen is fogadott bennünket, nagyon is egészséges gondolataival.

p4260127.jpg_szikra_l_tan.jpgSzikra Sándort büszkén így szoktam bemutatni: Társaságunk egyik legidősebb tagja, idősebb az októberi forradalomnál. (1917. szeptember 4-én született.) Most hozzátehetném: Ő az is, aki a mostani május elsején a zuhogó esőben is ott volt a Ligeti Baloldalon társaságunk asztalánál.

Életének egy fontos szakaszáról – a felszabadulás előtti mozgalmi tevékenységéről, az illegalitásban töltött időkről – Bokor Péter már készített vele egy több mint 2 órás riportot. Ezt mi is nagy becsben tartjuk, az ebben foglaltakat most nem ismételjük meg. Számomra a mozgalomtörténeti értékekkel együtt ennek hallgatása közben is kiemelkedett az EMBER. Az ember, aki inkább tompítja, mint fényezi tettei értékét. (Többek között Ságvári Endrével személyes harcostársi kapcsolata volt.) Az ember, aki nem titkolja szenvedéseit a nehéz helyzetekben. (Valami nagyon őszinte keserű humorérzékére is utal, ahogy elmondja: kínvallatása során azért imádkozott, hogy bárcsak ájulna el. Nem sikerült, de amikor végre abbahagyták a kínzást, elájult.)
p4260143.jpg_csaldi_kp_szleivel.jpgAz ember, aki rajongásig szerette családját. Még most is átérezzük fájdalmát, amikor szülei, bátyja elvesztéséről beszél. Mintha tegnap történt volna utolsó találkozása velük. (Tóth Miklós is meghatódott, amikor felvételeket készített a féltve őrzött, nagy becsben tartott családi emlékekről.)
p4260144.jpg_emlktbla_szleinek.jpg








Az élet nagyon sokszor állította nehéz választások elé. 15 évesen szülei ellenkezése ellenére Debrecenből nekivágott egy mozgalmi kirándulásnak. Vonzották az ismeretlen tájak, folyók, a baráti közösség és a kislány is…

Az ember van előttünk, akinek természetes érzéke van a szép iránt. (Valakiről megjegyzi mozgalmi portréfilmjében: „az ifjúsági csoport legszebb lánya volt….”)

1939-ben „Horthy Miklós legszebb katonája” lett 1940-ig, majd 1941 őszéig munkaszolgálatos. Katonaként teljes menetfelszereléssel (ez akkor 35 kg súlyt jelentett) gyalogosan kereste fel „édes Erdélyt”. Közben bal bakancsának sarka leesett, ezt azonban feljebbvalói nem akceptálták.

Nagyváradon eljutott távoli rokonukhoz, Katz Mártonékhoz. Itt Borbála, - Biri - szerelmes lett bele, s ez részéről évekig tartott. Jellemző életrevalóságára: amikor a háború és a mozgalom elsodorta őket egymástól, ő sajátos megoldást választott találkozásukhoz. Hosszas töprengés után az akkori Friss Újságban hirdetést adott fel a következő szöveggel: „Sanyi keresi Birit. A suszternál találkozunk.” 1948-ig éltek együtt, ez után Biri Izraelbe került.

A illegalitás évei után, a felszabadulást követően különböző fontos beosztásokban dolgozott. 1945-ben a MADISZ országos titkára, majd a választásokon Budapest VII. kerületének instruktora. 1946-49-ben Veszprém és Sopron megye instruktora, a falujárás országos szervezője, majd a párt Központi Vezetősége Párt és Tömegszervezeti Osztályának (PTO) helyettes vezetője,

Szikra elvtárs elfogadta, hogy mi elsősorban mozgalmi tevékenységének emberi vonatkozásairól kérdezzük.
Feleségével, Lőrinczy Augusztával - 1993-ban bekövetkezett haláláig – együtt élték mozgalmas életüket. Felesége egy ideig Rákosi Mátyás titkárnőjeként dolgozott.

Szikra elvtárs sok érdekes epizódot elevenített fel életükből. Ma már szinte felfoghatatlan, amit lengyelországi üdüléséről mond. Akkor ugyanis az volt a pártbeli szokás, hogy ilyen helyre a feleséget nem lehetett magukkal vinni: Indokolás: akkor ez nem „üdülés”…

Külön elbeszélést érdemelne annak megörökítése, hogy mit élt át 1949-53 között a Baranya megyei párttitkárként.  Tudjuk, hogy ez a hely igen közel volt a „titoista” Jugoszláviához. Már sokat mond az a tény is, hogy ő ebben a funkcióban Aczél Györgyöt követte, annak letartóztatása után.
Eleinte nem értették, miért akarnak rájuk erőszakolni cselédlányt. Később megértették: valakiknek fontos volt, hogy ne maradjanak magukra, hogy figyelemmel kísérjék őket.

Hogy ezekben a nehéz és bonyolult időkben milyen emberséggel állt helyt, erről társaságunk egy másik tagja – saját ottani kálváriájának tapasztalatai alapján – számolt be könyvében. (Szögi József: Naplóm a tanúm)

Leváltása után a párt káderosztályán kérdezték tőle, hogy mi a szakmája. Mondta, hogy lakatos. (1936-ban, Debrecenben lett lakatosinas, majd Brünnben a Deutsche Technische Hochschule hallgatója is volt. Később is több ízben dolgozott autószerelő lakatosműhelyben.) Abban az időben az volt a szokás, hogy oda kellett menni, ahová a párt állítja. Így került Kossa István miniszter elé, aki azt mondta neki, „ha lakatos vagy, legyél termelési főosztályvezető.” Hiába szabadkozott, hogy nem ért hozzá, a miniszter elintézte azzal, „majd segítünk”. (Jellemző, hogy amikor a miniszter meg akarta neki mutatni, hogy hol van az a főosztály, ő maga nem találta meg.)
Szikra Sándor úgy érezte, hogy minél előbb meg kell szereznie az ehhez szükséges szakmai ismereteket. 1956-ra mérnöki képesítést szerzett a Műszaki Egyetemen.

A történelem és a párt azonban megint közbeszólt. 1956-ban a párt újjáépítésében volt rá szükség.
Majd Marosán György magához hívatta és azt mondta, hogy most pedig külkereskedőnek kell lennie. Hiába szabadkozott, hogy végre mérnök lett. Húsz évig – 1977-ben történt nyugdíjazásáig – külkereskedelmi beosztásokban dolgozott. Külön regényt lehetne írni arról, hogy Szíriában vagy Irakban a duzzasztógát építésénél és más területeken milyen élethelyzetekben, milyen feladatokat kellett megoldani.
p4260149.jpg_lnya_unoka.jpg
Fájdalmas számára, hogy több nyelven beszélő lányukat a MALÉV – néhány hónappal a nyugdíj-korhatár elérése előtt – elbocsátotta. (Lánya és unokája fényképe.)








Szikra Sándor ma is köztünk él, velünk van társaságunk és több más szervezet hétköznapjaiban. Egyéniségétől nagyon távol áll a mindenkinél mindent jobban tudó „hős” szerepe. Tettei magukért beszélnek. Embert próbáló bonyolult történelmi események részese, élő tanúja ő. A szerény, gondolkodó, mások véleményére adó embert tisztelhetjük, tiszteljük benne.
El ne felejtsek még valamit: társaságunk sok, nálánál jóval fiatalabb tagja megirigyelhetné azt a hozzáértő aktivitást, amiről a számítógépek hasznosításának világában tanúskodik.

(A fotókat Dr. Tóth Miklós készítette, mint ahogy ő lesz az operatőre a Szikra elvtárssal készítendő DVD-nek is.)


95. születésnapján az alábbi levéllel köszöntöttük Szikra Sándort:


Kedves Szikra Sándor elvtárs!

A Május Elseje Társaság nevében nagy tisztelettel köszöntünk
95. születésnapodon.

Személyedben 20. századi történelmünk élő tanúját, a fasizmus ellen, a demokráciáért, a szocializmusért vívott harc bátor, tevékeny részesét tiszteljük. Külön is nagyra értékeljük, hogy vezető politikai funkcióidban akkor is emberséges maradtál, amikor sokan a néptől kapott hatalommal visszaélve embertelenül viselkedtek.
Sokszor csodálattal látjuk, hogy fiatalos helytállással ma is ott vagy a rendezvényeken azok között, akik az igazságtalanságok ellen emelik fel szavukat.
Amikor társaságunkban hallgatunk téged gondolataidból, szavaidból nem a sokaknál megszokott kioktatás, hanem a természetes szerénység, mások véleményének tisztelete sugárzik. Életedből mai mozgalmi magatartásodból mindannyian sokat tanulhatunk.
Kívánjuk, hogy még sok éven át munkálkodjál jó egészségben közös ügyünk sikeréért!

Budapest, 2012. szeptember 4.

Szebeni András                            Dr. Aggod József
     főtitkár                                            elnök                                                          


2015 őszén a MEASZ tiszletelbeli elnökének megválasztotta a 70 éve MEASZ tag Szikra Sándort.

2017. augusztus 23-án, néhány nappal 100. születésnapja előtt elhunyt. Búcsúztatása: 2017. szeptember 21-én, csütörtökön, 11:15 órakor a Farkasréti temető Makovecz termében lesz.

 
PDF Nyomtatás E-mail
Kovács György, örökös tag
Írta: dr. Aggod József   
2010. August 03. Tuesday 14:51
2005-ben Kovács Györgyöt az Országos Gyülésen örökös taggá választottuk. Több cikluson keresztül a társaság alelnöke volt.

 

p7240015_kovcs_gyuri.jpg2010. július 29. szomorú nap társaságunk történetében. Reggel, Kovács György felesége, Magdika elcsukló hangon telefonált: „fél kilenckor elment Gyuri…”

 

Mindannyian könnyeinkkel küszködtünk, akik ezt a hírt egymásnak továbbadtuk.

Egy idő óta tudtuk, láttuk, hogy beteg. Amikor erről kérdeztük, mindig azt válaszolta: „Nincsen semmi baj.” (Ha többet akartunk tudni, feleségét kellett faggatnunk…)

 

Rótta az utat (nem üres kézzel) a Nefelejcs utcában, a Vasas nyomdában, a Zsigmond téri ház lépcsőin. Ilyen volt. Gyermekkorától életet utolsó pillanatáig töretlen hittel, lelkesedéssel, elkötelezettséggel, szerényen szolgálta a dolgozó embereket, a munkásmozgalom ügyét. Büszke volt Fogaskerékgyár-i munkás múltjára, ezt még az internet-címében is őrizte.

 

Kovács Gyuri nem akart mindenkinél mindent jobban tudónak látszani. Inkább csendben hallgatta mások okoskodásait. Amikor már úgy érezte, hogy eleget hallott – vagy mi, többiek kértük véleményét – több évtizedes tapasztalatai birtokában mondott nagyon fontos, bölcs észrevételeket. Ilyenkor mi is – a nélkül, hogy külön emlegettük volna – ott voltunk vele az 1942. március 15-i tűntetésen és mozgalmi életének sok–sok színhelyén. Tapasztalatból tudta, mi az illegalitás.

 

Tevékeny munkása, szervezője volt a felszabadulás utáni ifjúsági mozgalomnak, a MADISZ-nak, később a Hazafia Népfrontnak. Szervezői tehetsége korán megmutatkozott. Mozgalmi életének egyik keserű tanulsága volt: úgy érezte, figyelmen kívül hagyják szervezői tapasztalatait. Nem tudott belenyugodni abba, hogy nem tudjuk az általa átélt, fiatalos baloldali mozgalmi lendületet ma érvényesíteni, produkálni. Sajnos, ezzel kapcsolatban együtt is csak a változtatás szükségességéig tudtunk eljutni, a változást megvalósítani nem tudtuk.

 hpim0551_gyuri_s_magdi.jpg

Éveken keresztül állhatatosan szervezte május elsején a Ligeti Baloldal rendezvényeit. Tőle nagyon távol állt a „fogjuk meg és vigyétek” felfogása. Nála pont fordítva volt: amit mások – szavakban – „megfogtak”, ő a gyakorlatban vitte… Tűző napon, esőben, „munkaidő-korlátot” nem ismerve oldotta meg a felmerülő problémákat. Soha nem felejtjük – Tóth Miklós meghatóan szép fotókon örökítette ezt meg -, hogy vigyázó szeretettel ott volt mellette Magdi.

 

Kovács Gyuri nem az az ember volt, aki a gyűléseken mindenkinél többször és mindenkinél hangosabban igyekezett másokat túlkiabálni. Az ő érvei tetteiben és nem hangerejében rejlettek. Bár! Egy vonatkozásban ez mégsem egészen igaz. Mert legendásan érces hangja volt. Ezt nagyon sokan, nem túlzás azt mondani, hogy több százezren ismeretlenül is ismertük. Ismertük, akik évről-évre felvonultunk május elsején. Igen! Ő volt az, ő volt, aki köszöntött minket felvonulókat ott, a Felvonulás téren.

 

Persze, az ilyesmit nem könnyen lehetett tőle megtudni. Nem azért, mintha szégyellte volna. Egyszerűen: tenni szeretett, beszélni erről nem. Komoly küzdelmünkbe került, amíg megmutatta azokat az újsághíreket, amelyekben említett május elsejei szerepléseiről volt szó. Ahhoz azonban semmiképpen nem járult hozzá, hogy életében ezt társaságunk nyilvánossága elé hozzuk. Ahogy nem tudtuk rávenni arra sem, hogy az „Élő tanuk” sorozatban interjút készítsünk vele. (Ezt mi tiszteletben tartottuk. De Gyuri: ebben az egy dologban nem értettünk egyet veled.)

 

Ahogy most visszagondolunk bizonytalan járására, nehéz elképzelnünk, pedig tény:  - a ma is élő „nyolcas ifi” barátai tanúsítják, - ő volt a felszabadulás-korabeli építőtáborok kivételes erejű, csodált alkatú szervezője, a szó szoros értelemben vett úttörője, dalnoka.

 

A mozgalom igazi robotosa volt. Erejét, egészségét sem kímélte, ha úgy érezte, hogy tenni tud, tenni kell a közösségért. Hozzá a nap bármely szakában lehetett bizalommal fordulni. Tőle kérni sem kellett a segítséget. Különös ösztönnel érezte meg, ha valakinek szüksége volt rá, kérés nélkül is segítőkezet nyújtott. Köszönetet ezért nemcsak nem várt, el is hárította.

 

Kovács Gyuri személyes életét a sajátjának tekintette, nem volt kitárulkozó típus. Szíve minden melegével szerette gyerekeit: elsőszülött fiát, Lacit, nagylányát, Katit és legfiatalabb gyermekét, Ildit. Minden nagyobb és apróbb sikereiknek nagyon örült. Nagyon büszke volt unokáira: Marcira, Gergőre, Esztire, Krisztire, Verára. A család általa is szeretett tagjai voltak menye, Boba és veje, Péter. Magdival - élete utolsó 25 évét - a legnagyobb összhangban, szeretetben, őszinte, gyöngéd párkapcsolatban élte.

 

Nagyon sokat köszönhetünk Kovács Györgynek, a Május Elseje Társaság alelnökének, örökös tagjának. Olyan valakit vesztettünk el, aki ember tudott maradni – a sokszor a mozgalmat is pusztító – embertelenség világában. Velünk él példamutató szerénysége, sokszor felidézzük, őrizzük a mindannyiunk számára sok tanulságot hordozó emlékét.

Biztosan tiltakozna Gyuri, ha tehetné: mégis méltán ajánljuk életének tanulságait példaként, példaképül a fiataloknak.



                                        46_kovcs_gyuri_85.jpg
 
PDF Nyomtatás E-mail
Csaba Elemér, alapító, örökös tag
Írta: Dr. Aggod József   
2010. June 17. Thursday 07:54
2010. június 12-én Csaba Elemért örökös taggá választották az Országos Gyűlésen, az Örökös Tagok Tanácsadó Testületének javaslatára.

Csaba Elemér 1931-ben született Budapesten. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán történelem és filozófia tanulmányait 1953-ban vörös diplomával fejezte be. Ezt követően a Közgazdasági Egyetem filozófia tanszékén dolgozott 1957-ig. 1958-ban helyezték a Magyar Nemzeti Bank személyzeti főosztály oktatási osztályára munkatársnak. Ebben a beosztásban dolgozott 1989-ig.

1945-től párttag, elkötelezetten kitartott a kommunista mozgalom mellett. Több kitüntetésben részesült.hpim0706_csaba_elemr_uat_mutat.jpg

Az elmúlt 20 évben a XV. kerületben mindig megválasztották önkormányzati képviselőnek. Kevés – baloldali meggyőződését nyíltan hangoztató – ember büszkélkedhet hasonlóval.

A „Palotai Munkás” 2010. májusi számában írja: „Személyes vállalásomat, mely szerint elsősorban a hátrányos szociális helyzetben levőket igyekeztem képviselni és problémáikban segíteni, mindvégig munkám legfőbb követelményének tartom és tartottam.”
Ugyanitt írja: „Több, mint 40 éve élek Rákospalotán. 1966-ban költöztem ide hőn szeretett megboldogult feleségemmel, majd itt született lányommal. Jó és kedves családi környezetben éltünk, a kezdet kezdete óta. Drága feleségemmel és akkor még pici lányommal nagyon szép és igazi családi életet éltünk, közel 30 éven át.”


Csaba Elemér társaságunk alapító tagja, tevékeny munkása.


Csaba Elemér 81 éves korában elhunyt. Emlékét megőrízzük!

Csaba Elemértől, a Május Elseje Társaság alapító, örökös tagjától 2012. augusztus 3-án vettünk végső búcsút.
A Munkáspárt nevében Fogarasi Zsuzsanna búcsúzott tőle.
A sírnál elhangzott a Budapest, XV. kerület Polgármesterének emlékező szövege.
Közben és azóta is foglalkoztat a gondolat: Bár minden kommunista kiérdemelné a más nézeteket vallók elismerését meggyőződéséért és azért, amit dolgozó embertársaiért tett.

                                  Dr. Aggod József
                                         elnök

A Budapest, XV. kerületi Önkormányzat erről szóló közleményét változtatás nélkül közöljük.

Augusztus 3-án kísértük utolsó földi útjára Csaba Elemért

Csaba Elemér 2012. július 5-én, életének 81. évében hunyt el. Családja, barátai, a kerület lakosságáért végzett munkájának tisztelői és becsülői 2012. augusztus 3-án 9.45 órakor vettek tőle búcsút a Rákospalotai temetőben.

A  XV. kerületi Önkormányzat nevében Bitvai Nándor alpolgármester, László Tamás polgármester úr szavaival vett búcsút Csaba Elemértől:

                                                                                            A pályádat megfutottad
                                                                                            a hitedet megtartottad.


Kedves Elemér Bátyám!

Halálhíred vételekor azonnal Szent Pálnak a Timóteushoz írt második levelének egy részlete jutott eszembe, Rád értve szavait: „A nemes harcot megharcoltad, a pályádat megfutottad, a hitedet megtartottad.” (2Tim 4,7)

Kölcsönösen becsültük, tiszteltük egymást. Én Téged, Te engem.
Ez elég ahhoz, hogy itt álljak a ravatalod mellett.
Ezt erősítette Katalin lányod, aki fel is kért arra, hogy szóljak a temetéseden.
Köszönöm a felkérését, úgy veszem, mintha Te kértél volna.
Hidd, hogy itt vagyok, még akkor is, ha éppen távolról gondolok Rád.

A pályádat megfutottad, a hitedet megtartottad.
A halálhíred vétele utáni első testületi ülésen egy percet álltunk Rád gondolva.
Ezek az egy percek általában soha nem egy percek, fél perc után már kínos szokott lenni. Most az irántad érzett feltétlen tisztelettől vezérelve, valóban egy percig álltunk.

Magamban felidéztem kissé hajlott, vékony alakodat, kopott, pecsétes ruházatodat, gyors járásodat, soványságodat. Felidéztem erős, határozott hangodat, azt is, hogy olykor kiabáltál is az igazad mellett. Jó volt az az egy perc, tartalmas volt, még tovább kellett volna állni miattad, érted, megérdemelted volna.

Akkor azt mondtam, hogy elment egy hiteles ember. Most kiegészítem azzal, hogy egy küzdő, igaz ember távozott, aki mindig kiállt a szegényeiért, azokért, akik a számára fontosak, minden esettségük ellenére értékesek voltak.
Még akkor is kiálltál értük, ha megvertek, elvették mindenedet, azt amit amúgy is odaadtál volna.

A pályádat megfutottad, a hitedet megtartottad.
Én határozottan, fenntartás nélkül becsültelek. Még a vitáinkban is.
Te határozottan szurkoltál nekem, nekünk, holott nem voltunk egy hiten. De csak látszólag. Számomra a Karl Rahner- i „anonim keresztény” voltál, aki úgy voltál keresztény, hogy nem is tudtál róla.

Az elején idézett Szent Pál-i levél folytatásával búcsúzom tőled – sokak véleményét is osztva, hitem szerint – Rád értve szavait: „Most az igazságnak koronája vár rád, megadja azt az Úr, amaz igaz bíró neked a nagy napon.”

A pályádat megfutottad, a hitedet megtartottad.
Isten Veled, béke Veled Elemér, kedves Barátom!
Küzdj tovább az égi pályákon!
Rákospalotán hiányozni fogsz!

Rákospalota, 2012. augusztus 3.

                                                                                            László Tamás
                                                                                            polgármestered,
                                                                                            országgyűlési képviselőd
                                                                                            képvisellek továbbra is





 
PDF Nyomtatás E-mail
Réti Józsefné Ács Klára örökös tag
Írta: Aggod Józsefné   
2010. February 11. Thursday 11:54
Az „Élő tanuk” sorozatban felkerestük Réti Klárit, akit Május Elseje Társaság 2007-ben örökös tagjává választott.

Amit elmond és leír magáról, valamint, amit élete során tett, vagy vall, az mind-mind visszavezethető gyermekkorából és kíséri egész életútján.
hpim0472.jpgklri.jpgIdén lesz 80 éves a munkásszülők gyermekeként napvilágot látott Klári. „Apám születésem napján munka nélkül maradt és két évig alkalmi munkából és albérlőtartásból éltünk.”
Klári születésének évében kapcsolódott be édesapja az illegális mozgalomba. Szüleinek mindkét ágon több testvére tagja volt a szociáldemokrata pártnak, illetve az illegális kommunista pártnak. Ezért igen gyakoriak voltak a politikai viták a családtagok között. „Én eleinte értetlenül hallgattam, a szociáldemokraták szidták a kommunistákat, hogy miattuk vannak a nagy lebukások, a kommunisták meg szidták a szociáldemokratákat, hogy a munkások érdekében, főleg a társadalom megváltoztatása érdekében vajmi keveset tesznek.”

Számára nagy élményt jelentett, hogy már 10 éves korától elvitték hetente a vasárnapi Vasas matinékra. Itt találkozott olyan híres baloldali művészekkel, mint Major Tamás, Gobbi Hilda, Neményi Lili. 13 éves korától pedig a Vasas könyvtárba járhatott olvasgatni, olyankor be-benézett a vasas ifik foglalkozására. Megígérték neki, hogy 14 éves korában, születésnapi ajándékként beiratkozhat a vasas-ifikhez. (A rendszerváltás óta nem volt a Vasas Székházban olyan Baranyai Ferenc által szervezett kulturális előadás, melyen Klári hiányzott volna. A ragaszkodás a gyermekkori élményéhez, a megváltozott politikai légkörben számára kiállást, de egyben biztatást is jelentett.) A vasas-ifikhez való csatlakozását azonban az 1944. március 19-i német megszállás keresztül húzta.

A család tagjai üldözötté váltak, most már nemcsak politikai szempontból. E napokra még úgy emlékszik vissza, hogy szülei minden igyekezetükkel azon voltak, hogy minél több iratot, kompromittáló újságot elégessenek. 1944. október15-től apja illegalitásba vonult, bujkált. A nyilasok azonban elfogták. 
A szűken vett családja túlélte a gettót, a megpróbáltatásokat, mit részben édesapja illegális kapcsolatának köszönhettek.

Klárinak az átélt nélkülözések miatt leromlott a szervezete, teste tele lett kelésekkel, ezért 1945 tavaszán nem tudta rögtön folytatni a tanulást. Azonban február -én már a VIII. kerületi ifik körében, a MADISZ-ban találkozhattunk vele. Mivel iskolába csak ősztől járt, minden szabadidejét ott töltve, igen aktívan bekapcsolódott az ifik munkájába. Itt nevelői lettek olyanok, mint Bíró Lívia, Pogány Róbert, Matusek Tivadar, Vörös János. „Hálával gondolok Rájuk, sokat tanultam tőlük emberségből.” (A VIII. kerületi ifik az elmúlt évtizedekben felelevenítették kapcsolatukat, és időnként a Vasas Székházban találkoznak. Véletlen?!)

1945 őszén folytatta tanulmányait, a IX. kerületi Dobó Katalin közgazdasági technikumban, melynek elvégzésre után, 1949-ben a Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatója lett.  Az egyetemen sok nagyszerű ember tanította, akik kialakuló nézeteire nagy hatással voltak, pl. Nagy Tamás, Rudas László, Markos György, Pach Zsigmond Pál.
Mozgalmi munkát a középiskolában és az egyetemen a diákszövetségben végzett. Igen nagy élményt jelentett számára, mint minden fiatal számára, 1949-ben a Budapesten tartott VIT.

1949-53-ig egyetem, majd különböző minisztériumokban volt munkahelye: Építésügyi Minisztérium, Külkereskedelmi Minisztérium, Munkaügyi Minisztérium. Ez utóbbiból került nyugdíjba.

Visszatérve a családhoz: Szülei 1979-en ünnepelték 50. házassági évfordulójukat.  Ő 1960-ig élt velük és a náluk lakó nagymamával. 1960-ban ment férjhez, férje előző házasságából egy fiút és egy lányt neveltek fel együtt. Ma már a gyerekek is nyugdíjasok. 2 unokája és 1 dédunokája van. Férje 1983-ban halt meg. A magányát megözvegyült édesanyjával osztotta meg, akit haláláig gondozott.hpim0467.jpg

Az, amit 1956. október 23-án az Építésügyi Minisztérium Kossuth térre néző ablakából látott „szörnyű volt számomra, ahogy a forradalom ifjai nemzeti színű zászlókkal vonultak fel, és amiket kiabáltak, volt abban minden, nem kevés rasszizmus is.” A lengyel eseményekről érkező hírek, valamint a Petőfi Kör rendezvényein saját tapasztalata alapján úgy érezte, hogy közeleg az ellenforradalom. Október 24-én édesapjával együtt jelentkezett a Partizánszövetségben. A Partizánszövetség vezetői  átküldték  őket a HM-be, ahol Münnich Ferenc szervezte a jelentkezőket.. Ott találkozott Klári Tóth Lajossal, aki ma az Örökös Tagok Tanácsadó Testületének elnöke. A Szabad Nép székház védelméhez került beosztásra, ahol Tóth Béla bácsi - egykori miskolci partizán -  szervezte az ellenállást. Október 29-én az ott velük lévő honvéd tisztiiskolásokat elvezényelték, mindössze 60-an maradtak a védők. A Corvin-köziek támadása elől a hátsó kapun tudtak kimenekülni. A Partizánszövetségből a visszatérőket a nemzetőrségbe küldték, illetve a nőket haza. Így ő is hazatért Köztársaság tér közelében lévő lakásukba. Így a pártház akkor már zajló ostromát közelről látta. Munkahelyén, az Építésügyi Minisztériumban, halállistára került.

Decemberben kezdték szervezni a munkásőrséget, melybe jelentkezett. A század, amibe beosztásra került az Építésügyi Minisztérium, építésipari vállalatok és szakszervezetek dolgozóiból állt, áprilisban avatták őket fel Bokányi Dezső építőipari munkásőrzászlóaljként. 1982-ig öltötte magára a munkásőrség egyenruháját. Kitüntetései, oklevelei a haza szolgálatáért tett gyakorlati tetteit bizonyítják. (Igen kedves emlék számára a gyermekkorában egy szavalóversenyen kapott oklevél.)
Az ifjúsági szervezetet „kinőve”, tagja lett a szakszervezetnek, az MSZMP-nek, majd 1997-ig a Munkáspártnak.

Legszívesebben a Munkaügyi Minisztériumban végzett munkájára emlékezik vissza, ahol foglalkoztatási előrejelzést terveztek, készítettek.
Szeretett dolgozni, emberek között lenni, meg édesanyja és saját eltartásához is szüksége volt a kereset kiegészítésre. Már nyugdíjasként vállalt munkát a Munkaügyi Kutatóban, ahol a KGST-vel kapcsolatos munkát végezte, annak felbomlásáig. Majd a Népességkutató Intézetbe került a rendszerváltásig, ahonnan akkor minden baloldalit igyekeztek eltávolítani. Ez meg is történt. Ekkor felfigyelt az Uzsoki Kórház hirdetésre, ahol közgazdászt kerestek, 1,5 évig ott dolgozott. Akkor kezdték bevezetni a könyvelésben is a számítógép használatát, amit akkor még nem ismert. Ő már nyugdíjas volt régen, ezért továbbállt. A Bokányi Dezső építőipari szakközépiskolában lett könyvtáros. Az addig számára ismeretlen munkához többen adtak segítséget, segédanyagot részére.hpim0126.jpg_mebal_met_tagok.jpg

Napjainkban is rendszeresen figyelemmel kíséri a civil szervezetek munkáját, és résztvesz megmozdulásaikon, gyűléseiken.

Az elmúlt évtizedben a MEASZ-ban végzett társadalmi munkát, a Nácizmus Üldözöttei Bizottságában szinte napi rendszerességgel. Több ismerősét, barátját is bevonta a nem kevés emberséget, türelmet, és fizikai munkát igénylő feladat ellátásába. A gettóban átélt gyermekkori élményei segítették őt az emberek gondjainak megértésében, a segítségnyújtásban. E munkát 2009-ben hagyta abba.

A Május Elseje Társaságban a 90-es évek vége óta dolgozik aktívan, a Felügyelő Bizottságnak hosszabb ideje választott tagja. 2007-ben a végzett munkája alapján javasolták - a nők közül elsőként - örökös taggá választását.

Rendszeres színház és hangverseny látogató. A korábbi években többször utazott  külföldre. A barátaival minden hétvégén kirándulgatott a környékbeli hegyekbe. A korát meghazudtoló módon igyekezett minél előbbhpim0470.jpg_klri_a_szmtgpnl.jpg elsajátítani az Internet-használatát, ezzel is bővítve ismereteit és küzdve a magányosság ellen.

A beszélgetés vége felé kissé irónikusan kérdezte: " úgye szép életem volt?" De maga felelt is  rá: "sok szép is volt benne."1

Mikor mindezekről szót ejtettünk, összefoglalásként elmondta: „Nem kapitalizmust akartam, mellyel munkám egy része semmissé vált.” „Nem nézek túl nagy optimizmussal a jobboldali kormány elé. Gazdaságilag nem tudja majd az ígéretét megvalósítani, ami újabb elégedetlenségi hullámot vált majd ki. Az pedig a szélsőjobbot erősíti. Ez ellen tennünk kell!”

/A fotók Tóth Miklós munkái/


 
PDF Nyomtatás E-mail
Benkocs István alapító, örökös tag
Írta: Berki László OIB tag   
2009. October 29. Thursday 14:38
Szinte a legfontosabb, amit tudunk róla: szerény ember. Nem szívesen beszél munkájáról. Ha tenni kell, akkor korát meghazudtolva, a rábízott vagy önként vállalt munkát aktívan, fiatalos temperamentummal végzi.
Nézegetjük afényképeket, kitüntetéseket és emlékplakettjeit, melyből egy kiállítást is lehetne rendezni. Ő csak legyint egyet, ez már csak emlék és nosztalgia.
Kii is ez az ember, – a mindenki PISTA bácsija?!hpim0092.jpg_benkcs_kertjben.jpg

Pista bácsi 1930. szeptember 27-én született Pásztón, tíz gyermekes munkás családból származik, elsőszülött gyermekként. Édesapja korán elhunyt, így édesanyának egyedül kellett nevelni és eltartani a nagy családot. A négy elemit Pásztón végezte (ekkor ez volt a kötelező), később a nyolc osztályt is. Szinte gyermekként beállt molnártanoncnak (vagyis inas lett). 16 éves korában leszerződött, mint molnársegéd.
Szeretett volna továbbtanulni. Ehhez megvolt a tehetsége, lehetőséget azonban csak a felszabadulás után kapott, a korábbi rendszerben nem.
Már tanonc korában belépett az EPOSZ szervezetébe, mely a munkás ifjúság jogaiért, létéért harcolt. Ebben a szervezetben felfigyeltek politizáló tehetségére.
1949-ben önkéntesen bevonult a hadsereg kötelékébe. Különböző beosztásokban szolgált  Kistelek térségében, Kecskeméten, Budapesten, stb. 1955-ben szerelt le.
Megkérdezték tőle:: - érdekli-e a mezőgazdaság? Mivel tanulásról volt szó: IGEN-t mondott.

Katonai szolgálata után Salgótarjáni Járási Pártbizottságra került, mint operátor, innen került el aztán Zsámbékra a Mezőgazdasági Szakiskolába, itt levelező tagozaton tanult, ahová havonta egyszer kellett konzultációra járni.

Az utolsó szakmai vizsgája előtt 1956. decemberében közbeszóltak az akkori események. Akkor nem tudott levizsgázni. 1957. februárjáig különböző pártmunkát végzett. 1957. márciusában kihelyezték Nagykeresztútra, a Nagykeresztúti Petőfi TSz párttitkára lett.

Még ez évben kedvező ajánlatot kapott a Nógrádi Szénbányászati Tröszttől, Tanbányába, mint fizikai állományú dolgozó. Itt később felvigyázó lett. Még ez évben áthelyezték a Szorospataki Akna üzemhez, ahol nyugdíjba meneteléig dolgozott. (1985.)

1951-től 1957-ig MDP-tag volt, majd 1957-ben az újonnan megalakult MSZMP soraiba, lépett.  Az MSZMP-ben évekig vezetőpropagandista volt. Párttagsága alatt minden elképzelhető párttanfolyamot, pártiskolát elvégzett.
A munkásőrségben szakaszparancsnok, századparancsnok, zászlóaljparancsnok, társadalmi helyettes volt. Mabenkcs_a_kdr_vforduln.jpgjd a nagybátonyi munkásőrség századparancsnoka lett, ez a megbízatása a munkásőrség megszűnéséig tartott.
Mint vezetőpropagandista megkapta a Munkaérdemrend ezüst, majd arany fokozatát és a Vörös Csillag Érdemrendet. A Kiváló Dolgozó címet a nógrádi szénbányánál ledolgozott évek alatt két alkalommal kapta meg. A pártnál és a munkásőrségnél végzett munkájáért a Szolgálati Érdemérem miden fokozatát megkapta, a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst, majd arany fokozatát is.

1989-ben, a „rendszerváltás” után automatikusan belépett az akkor megalakult Münnich Ferenc hpim1117benkcs_istvn.jpgTársaság soraiba, majd a Munkáspártba is belépett. A Munkáspárt kettészakadása után a Magyarországi Munkáspárt 2006 tagja lett, ahol jelenleg is itt végzi pártmunkáját.
2005-ben levélben megkereste Orbán Péter, a Május Elseje Társaság akkori főtitkára: nem-e tudná felderíteni, feltérképezni az egykori Münnich Ferenc Társaság tagjait Bátonyterenye és térségében.
Meghívást kapott egy ülésre, melynek a neve Május Elseje Társaság volt. Nagyon megtetszett neki a rendezvény stílusa, formája, minden ember egyformának való tekintése. Lelkesen jött haza, majd a hozzá közelálló személyeket felkereste, és elmesélte a rendezvényen az emberek hozzáállását, a rálátását a mindenkori politikai helyzetre, a minden ember egyforma felfogást, egyszerűen pozitívan értékelt minden.
Többünknek tetszett ez a beszámoló, mely elég meggyőzően hangzott.

Pista bácsi hozzálátott Bátonyterenyén a  Május Elseje Társaság megszervezéséhez, mely meg is alakult négy fővel, a közeli időben.
Ebben a szervezetben Pista bácsi nagyon jól érzi magát, mert szinte mindannyian egy cipőben járunk  politikai és érzelmi vonatkozásban.

Kívánunk Pista bácsinak nagyon hosszú boldog életet és hogy sorainkban még nagyon sokáig halhassuk az ízes PALAÓC (palóc) beszédét.
hpim1410-1_benks_oib.jpghpim1807_benkcs.jpg
                    
                               












A Szerkesztőség kiegészítése:
Benkocs István – őszinte, ízes beszédével – társaságunk egyik legkedveltebb tagja. Mindig figyelemmel hallgatjuk hozzászólásait.
Bemutatása az "Élő tanuk" sorozat keretében történik.
Szeptember 5-én, a bányásznapon, társaságunk küldötteivel megismertette saját házát, kertjét is.

További jó egészséget kívánunk neki!

hpim0099.jpg_benkcs_otthonban.jpg
 
PDF Nyomtatás E-mail
Szalai József alapító, örökös tag
Írta: Dr. Aggod József   
2009. February 06. Friday 17:14
Otthonában kerestük fel Szalai Józsefet, a MET Örökös Tagok Tanácsadó Testületének tiszteletbeli elnökét.hpim1288s_szalai_jzsef.jpg Bemutatása az "Élő tanuk" sorozat keretében történik.

Betegsége ellenére is fontosnak tartotta, hogy elbeszélgessünk vele az eredetileg általa kezdeményezett „Élő tanúk” sorozatban. Kellemes meglepetéssel tapasztaltuk azt a rendkívül gondos rendet, amelyet az életét végig kísérő íratok között tart. Korabeli levelek, dokumentumok, fényképek sora illusztrálta mindazt, amiről beszélgettünk. Természetesen mindent most közreadni nem tudunk, tapasztalatainak részletes megírása őrá vár.

„Jó ügyet szolgáltam” – ezt tekinthetnénk mondanivalója mottójául, és hozzátehetnénk: mindig gondolkodva a vele és általa történteken.

„Szerencsés ember vagyok”
1922-ben született, Balatonszepezden. Életének, gondolkodásának meghatározó élménye kapcsolódik ehhez a kis községhez. Itt ismeretlen volt a feudális alávetettség, eltérő élettapasztalatú emberek éltek itt, akik mindig társakként viselkedtek. Azt becsülték, aki  tett valamit a másikért, a többiekért. Ő mindig otthon érezte magát közöttük. Ő mindig csak „a Jóska” volt, függetlenül attól, hogy éppen hol dolgozott, milyen beosztásban, vagy rendfokozatban szolgált.

Szepezden a permi korabeli bazaltkő volt szinte a fő megélhetési forrás. Édesapja kőműves volt, de ezenkívül még sok mindenhez értett, a munka szeretetét nevelte belé.

A mozgalomba is természetes úton került. Apja ’19-es vöröskatona volt, akit később ezért le is tartóztattak. Egészen fiatal korában tanúja volt annak, hogy édesapjához nagyon sokan jártak a hozzá hasonló gondolkodásúak közül. A fiatal Szalai József már a háború előtt kapcsolatba került az Országos Ifjúsági Bizottság tagjaival. A közöttük szerzett élmények életének meghatározó ars poeticájává váltak. (Erről ő készül részletesen írni.) Ennek lényege pedig: nem a direkt, ráerőszakolt nevelés a hatásos. Úgy érzi mindmáig: magától jött rá arra, amire a nálánál idősebb, tapasztaltabb mozgalmi emberek nevelték, tanították.
Nagy szeretettel beszél Szerb Antalról, akinek tanítványai között tudhatta magát. Szerb Antal az OIB foglalkozásain pl. színházba vitte őket, kirándulni ment velük. Feladatot kaptak otthonra, amit önállóan kellett megoldaniuk. Még ha tévedtek is, úgy érezhették, hogy számítanak a véleményükre.
Túravezető is lett. Érdekes volt, ahogy elmondta: a turista utakon mozgalmi jelvényeket festettek útjelzőként.
Részese volt a Népszava agitációnak is.

A II. világháború kitörése után nagy vita volt a családban arról, hogy bevonuljon, vagy sem. Végülis mozgalmi kapcsolatai úgy döntöttek (édesapja helyeslésével), hogy vonuljon be a hadseregbe. Mint érettségizett fiatalt, tiszti állományba helyezték. Egyik este a hálóteremben elkezdte dúdolni a Bunkócska dallamát. Mindjárt hárman is követték. Ezzel meg is volt a kapcsolat közöttük. Zászlóaljparancsnokuk egy humanista beállítottságú tanító volt. Óhatatlanul  Tabi László „lukasvödör”-jelenete jutott eszembe, amikor elmondta, hogy később, amikor megszöktek, alibiként levágott disznót vittek magukkal.

A továbbiakban társaival együtt különböző – üldözötteket segítő – akciókban vettek részt. Különösen emlékszik a Deák Ferenc utcai akciókra, ahol a házban Elek Ilona volt a házparancsnok. (Vele később is tartotta a kapcsolatot.) Különböző módokon próbáltak rajtuk segíteni, például ló-combot sütöttek.

Ők hamarabb felszabadultak, mint Budapest. Azonnal a mozgalmi munka más feladatai vártak rá. A Vörös Segélyt, amelyben szintén dolgozott, Szalai András ötlete alapján Nemzeti Segéllyé változtatták. Segítettek például a kibombázott embereken, családokon, betelepítették őket elhagyott lakásokba. Keserűen jegyzi meg, hogy később minden rosszat elmondtak a társbérleti rendszerről, de akkor, abban a helyzetben egyszerűen nem lehetett mást tenni. Ők is örültek és azok is, akiken segítettek, hogy a lebombázott, belövésekkel tarkított városban fedél került a fejük fölé.

Nagy-nagy tisztelettel beszél Vas Zoltánról, akinek különböző kérdésekben segítője volt, akit zseniális szervezőnek tart ma is,  Felidézte például, hogyan szerzett – a szovjet parancsnok segítségével – inzulint a rászoruló betegeknek. Vagy ahogyan napok alatt megszervezte a gyufagyártást. (Szalai Jóska fiatal korában is rendkívül precíz ember volt, aki utánanézett termelési adatoknak. Vas Zoltán éppen ezt a tulajdonságát „használta ki”, arra kérve, hogy keresse elő bárhonnan is a gyufagyártáshoz értő szakembereket. Ezek, és ismét a szovjet parancsnokság segítségével sikerült ezt a problémát megoldani.) Résztvett a forint megteremtésének előkészítésében is: árút juttattak a megfelelő helyekre azzal, hogy augusztus elsejéig ezeket nem szabad árusítani.
hpim1285_beszd_kzben_szalai.jpg
Saját tapasztalataiból kiindulva többször hangsúlyozza: egymagunk nem lettünk volna képesek a háború utáni iszonyatos problémákat megoldani. Mindig lehetett azonban számítani a szovjetekre. Így például azt a feladatot kapta a párttól (a kommunista párttól), hogy egy csoporttal hamarabb jusson el a Dunántúlra, mint ahogy ott a harcok véget érnek. Ott vegye fel a kapcsolatot a szovjetekkel, és tegyen meg mindent a hétköznapi  élet beindításáért. Sok kedves emléke fűződik ehhez az időszakhoz. A tehetséges fiatalember sajátos újságírói pályán is elindult. Így például a Szabadság című központi lap mintájára megalapították a „Sümegi Szabadság”-ot. Meghatottan néztük a ma is birtokában lévő lap egyik példányát. Ugyanígy csodálkoztunk az Új Zala c. lap 1946. április 9-i számán. Ennek ára akkor 100.000 pengő volt.  Vezércikkét Szalai József írta „Akik a néptől félnek” címmel. Külön csodálatos történet Szalai József székely-csángók letelepítésével kapcsolatban végzett munkája. (Erről később külön cikkben írunk.)

A továbbiakban Szalai József  gazdaságszervező feladatokban vett részt. Őrzi az okmányt, amellyel Nagy Ferenc miniszterelnök 1946. júliusában kinevezi a Gazdasági Főtanács egyik részlegének miniszteri titkárának. A Gazdasági Főtanács megbízásából részt vett az államosítás előkészítésében, az ózdi gyár államosításában. Ennek előkészítése során, Ózdon pártiskolát szervezett, ebben készítették fel az államosítás résztvevőit. Ahogy elmondja,a káderek összeválogatása egyáltalán nem volt egyszerű feladat: értelmesnek látszó, de képzetlen embereket kellett találniuk. Elmond egy érdekes esetet. Egy asszony, akit kiszemeltek, napokig nem jelent meg az iskolában. Elmondta, hogy a férje féltékeny természetű, nem engedi. Szalai Jóskának segített ( mint életében nem egyszer) természetes esze, emberi leleménye. Megkérdezte az asszonyt, van-e náluk otthon olyan hely, ahol harmincan elférnek. Igenlő válasza után, elvonultak a pajtába, ott tartották meg a tanfolyamot. (Erről is őriz fényképet gyűjteményében.) A férj először bizalmatlan volt ezzel, de a végén ő is bekapcsolódott a mozgalmi munkába.
Részese volt Szalai József a széncsatának is. A „Bányamunkás” felelős szerkesztője volt. Miután abban az időben valamiért nem engedélyezték a bányász szakszervezet létezését, ennek szerepét is ez a lap töltötte be.

A honvédség megszervezésével új, további életét betöltő fejezet kezdődött számára. Az alapítók közé jelölték több fiatallal – például Tóth Lajossal – együtt. De ott voltak olyan idősebb katonák, mint Uszta Gyula, Szalvai Mihály és mások.  Az alaptanfolyam elvégzése után hatalmas feladatot kapott. Még nem volt 30 esztendős, amikor hadosztályparancsnok lett. Ahogy mondja, a szervezőképesség lépéskényszer miatt alakult ki benne. Valószínű, nem mindenki élte át úgy saját helyzetét, mint ő. Beosztottjainak őszintén elmondta, „tapasztalatlanok vagyunk, de én ezt tudom is”. Természetesen a parancsnoki fegyelmet be kellett tartani, de mindig időt biztosított alárendeltjeinek arra, hogy elmondhassák véleményüket, - beleértve az övétől eltérőeket is. Érdekes – szinte lélektani értékű – jellemzést adott a hadsereg akkori felső parancsnokainak emberi viselkedéséről.
1952-ben Szalai József alezredes a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiára került, a hadtörténelmi tanszék vezetőjeként. Itt az irányítása alatt álló kollektívával együtt több kötetes hadtörténelem-jegyzetet írt.
Sohasem tartozott a saját beosztásai által elvakult emberek közé. Mindig kritikusan vizsgálta saját tevékenységét és mindig igyekezett tanulni. Így, amikor tehette - hiába akarták erről lebeszélni, mondván, hogy megvan a megfelelő beosztása - beíratkozott az egyetemre is.

1956-ban tette azt, amit esküje, lelkiismerete és a helyzet megkövetelt. Vezető szerepe volt a népi rendszer védelmén és megújulásán dolgozó emberek megszervezésében.
Később koncepciós pernek is áldozatává vált.

Társaságunk kezdeményező, alapító tagjainak egyike. Itteni tevékenységét mindannyian ismerjük és elismerjük. Az életéről leírtak alapján nem csodálkozhatunk azon, hogy kezdeményezője és szorgalmazója a mozgalmi-pedagógiai munka és csoport tevékenységének.
hpim1280-1_irataival_szalai.jpg
Nagyon várjuk visszaemlékezéseinek, ars poeticájának leírását. Nem egyszerű dolog volt átélni, tevékenyen megélni hazánk kompország-történetének e fontos korszakát. Mindenkinek tanulságos lehet elgondolkozni azon, hogy egyetlen emberöltő alatt hányszor voltunk kormány- és rendszerváltás részesei.
Szalai Józsefről a beszélgetés során megerősödött bennünk az, amit eddig is tudtunk róla: népét, hazáját, családját szerető emberről van szó. Ma is rajongással beszél szüleiről. Ahogy mondja édesapjával (aki 1956-ban halt meg) ma is gyakran „megtanácskozza”, mit tegyen. Nagy szeretettel beszél korábban elhunyt feleségéről. Sokat emlegeti lányát és fiát is, akik most nagyon sokat segítenek neki.

Tudósító: Aggod József
Fotókat készítette: Tóth Miklós



Szalai József
B u d a p e s t


                       A Május Elseje Társaság nevében nagy tisztelettel köszöntünk

                                            90. születésnapodon.

Tudjuk, hogy nagyon fiatalon lettél a munkásmozgalom tevékeny részese. Számodra – mint annyi más kortársad számára – a felszabadulás az új, emberséges társadalomért tenni akarók végtelennek tűnő lehetőségét hozta.

Számodra a demokrácia egyet jelentett a dolgozó emberek, a haza szolgálatával. Meghatóan őrzöd egykori tanárod, Szerb Antal emlékét. Őrzöd annak dokumentumait, amit azokért a csángó magyarokért tettél, akiket sorsuk hazánk földjére vetett.

Nem hivalkodóan, de mindig büszkén emlegeted nekünk politikai és katonai tevékenységed emlékeit, dokumentumait. Kortársaid közül kiemel – és példát ad nekünk – képességed saját tevékenységed kritikus újragondolására.

Az idők sok mindenben megtépázták ifjúkori lendületes törekvéseidet. A csalódások azonban nem törték meg ma is vallott meggyőződésedet.

Büszke lehetsz arra is, hogy lányod és fiad folytatja a társadalmi igazság iránti elkötelezettségedet.

Életpályád utóbbi negyedszázada szorosan kapcsolódik társaságunk történetéhez. Társaságunk alapító tagjaként, az Örökös Tagok Tanácsa tiszteletbeli elnökeként sok fontos kezdeményezés részese voltál. Ezek közül említhetjük a mozgalmi pszichológia fontos témáját. Nem rajtad múlott, hogy egyelőre nem mindent tudtunk hasznosítani abból, amit életed tapasztalata, tanulsága kínál.

Kedves Jóska!

Kívánjuk, hogy még sok éven át munkálkodjál egészségben közös ügyünk sikeréért!

Budapest, 2012. november 9.


Szebeni András                 Aggod József            Benkócs István
    főtitkár                              elnök                         alelnök



Pataki Mihály                   Tóth Miklós              Csizmazia Pál
    alelnök                            alelnök                    FEB elnök

 
PDF Nyomtatás E-mail
Fülep Endre alapító, örökös tag
Írta: Dr. Aggod József   
2008. December 21. Sunday 13:00
                                                  hpim0698-1_flep_endre.jpg 
Fülep Endre 1925-ben született, egy mátészalkai nagycsalád   életrevaló, „szilaj” ágában. „Baromi szegények voltunk” – mondja. Négy testvérével együtt egy kis szobában nőtt fel. A gyerekkori nyomorgás máig kísérti, beszédében, gondolataiban mindig visszatér oda, a mégis kedves szülőhelyre. És álmaiban is. Elmondja, hogy súlyos betegségei következtében évek óta a színeket nem tudja megkülönböztetni, mégis a közelmúltban azt álmodta, hogy otthon volt a kis szobában, és berendezéseinek tárgyait pontosan úgy látta, ahogy akkor voltak, pontosan olyan színekben.

Életrajzát is írja. Jól teszi. Nagyon tanulságos az, ahogy őszinte emberséggel vall fiatalkoráról. Arról, hogyan került Pestre a Magyar Izraelita Kézmű- és Földművelési Egyesület ipari tagozatába tanoncnak. Arról, hogyan került – természet adta módon – a munkásmozgalomba. Társai közül többen – bár ezt csak 1945 után tudta meg – már a mozgalom részesei voltak. A munkás-tanonc a munkásmozgalom „tanonca” is lett. Amikor – tudtán kívül – akciózni vitték, csak azt kérdezték tőle, nincs e kedve velük menni egy kis falfirkálásra. Igazában véve nem is fogta fel akkor, hogy mit jelentett a HHH, amit a falra festettek. (Mint ahogy valószínű nagyon sokan ma sem tudják már ezt: Hozzátok Haza Honvédeinket!) Azután jöttek a kirándulások, a mozgalmi dalok… Korán volt alkalma megtapasztalni a „zsidó fiú” sorsát. A tanoncotthonból távozó fiatalokat a környékbeliek csoportokba verődve verték. Nemegyszer éltrevaló szilaj természete segítette ki a bajból.

Azután jött a munkaszolgálatos „élet”. Döbbenetes „élmény” volt számára, amikor hullákat kellett cipelnie. (Valahogy akkor nem fogta fel, hogy vele is megtörténhet az, ami annyi mindenkivel megtörtént.) Szerencséje is volt: A muszos-parancsnok egy jóságos kántortanító volt, aki úgy vigyázott rájuk, mint saját gyerekeire. Mégis, amikor a front közeledtével a helyzet melegebbé vált, Bandi néhányad magával megszökött. Megint szerencséje volt. Szőkés közben találtak egy uszályt, ami szalonnával volt megpakolva. Mint mondja: Tabi László róla is írhatta volna a lukas vödrös történetet, mert ő társaival egy óriás gerendát cipelt, mintha parancsot teljesítenének. Első találkozása a szovjet hadsereggel nem mindennapi módon történt. Ugyanis először egy orosz katona meztelen fenekét látta meg, aki éppen a dolgát végezte.
Érdekesen villantja fel 1945 utáni élményeit. Mint mondja: „megyek a Körúton, és jön velem szemben a húgom. Tőle tudtam meg, hogy mi történt családom tagjaival.” Azután jelentkezik a Síp utcában Keleti Mór bádogos és vízvezeték szerelőnél, akinél korábban dolgozott. Az, mintha mi sem történt volna így szólt hozzá: „Megjöttél? Na, fogd a ládát, megyünk.”
hpim1192_flep_a_beszlgets_hevben.jpg
Őt is kiemelték. Ami ennek során történt vele, az emberi sors cseppje, a korabeli mozgalmi világ tengerében. Ő akkor is hazavágyott, az akkori szatmár-megyei pártbizottság ifjúsági felelőse lett. Rendkívül nyomasztotta, hogy gyerekkori barátai szinte kivétel nélkül a kisgazdapárthoz kapcsolódtak. Ő azonban tartotta velük a kapcsolatot, amit később a pártban nem vettek valami jó néven. Amikor népgyűléseken kellett szerepelni ezt bátran, de mindig izgalommal tette. Valaki azt tanácsolta neki, hogy mondanivalóját egy tekercsre írja fel, és abból beszéljen, mintha tórát olvasna. Nem vette jó néven, amikor véletlen fültanúja volt egy telefonbeszélgetésnek, amelyben egy felső elvtárs azt kérdezte a helybelitől, hogy „az a kis zsidó fiú fog szerepelni”?. Anyja se lelkesedett választásáért, kérdőre is vonta: „Mit keresel te a rongyosok között?” Később Pestre került a káderosztályra. Itt egy idő után azt  tapasztalta, hogy valamiért megfagyott körülötte a levegő. Kérdéseire kiderült, hogy ez furcsa félreértés következtében történt. Egy nő, aki igazolványát kiállította, apja eredeti foglalkozását rosszul írta be: mészáros helyett mész árust írt…

Kiemelték a Mezőgazdasági Tudományos Központba személyzetisnek. Ő nem akarta ezt vállalni, mondván, hogy ő másféle szakember, de azzal nyugtatták, hogy „vidéki vagy, kell valamit értened a mezőgazdasághoz”. Aztán megint a korabeli mozgalmi félreértések áldozata lett, amikor komolyan vette Vas Zoltán telefonját, hogy bárhonnan szedje össze, -akár börtönből is - a létező mezőgazdasági szakembereket. Ezt saját felettesei félremagyarázták. Azzal vádolták, hogy osztályidegeneket emelt felelős posztokra. Ezért megkapta a felmondólevelet, de neki is elege lett ebből a helyzetből. Megint csak a korabeli mozgalmi szellemet kell felidéznünk, hogy megértsük, ahogyan elmondja: otthon olyan önostorozó önkritikát írt, amin ma is csodálkozik. (De – mint mondja – talán még őszintén hitte is, hogy ennek így kell történnie…)

1945 óta párttag. Mint megjegyzi, a szakmai és a mozgalmi vonulat életében hol nagyon összefonódott, hol pedig nagyon szétvált. Utóbbi történt most is. Jelentkezett a Lakás- és Fűtésszerelő Vállalatnál. Eredeti szakmája szerint bádogos-szerelőként akart elhelyezkedni. Amikor a személyzetis munkakönyvében megnézte eddigi munkahelyeit, kétségbeesve akarta erről lebeszélni. Ráadásul, akkor már a Közgazdasági Egyetem III. vagy IV. éves hallgatója is volt. Határozott fellépése után, mégis felvették. Ekkor újabb döbbenetes élményekben volt része. Munkástársai valahonnan pontosan tudtak előéletéről és őt másik oldalról nézték osztályidegennek. Végül is azt történt, hogy egyik régebbi mozgalmi ismerőse (aki úgy talált rá, hogy Bandi a Körúton munkásruhában valamilyen szerelőmunkát végzett) elvitte őt a NIKEX-be dolgozni. Ott a szamárlétrán osztályvezető posztig jutott. Később az INTER-COOP kereskedelmi vállalathoz került.  Itt meg úgy került bajba, hogy a velünk kapcsolatban álló külföldi cégeket megpróbálta versenyeztetni, hogy jobb feltételeket érjünk el. Na, ez akkor nem volt szalonképes magatartás.
hpim1193_krdez-felelek_flep_endrvel.jpg
Most éli nyugdíjas életét. Többször is súlyos betegségen esett át: infarktus, agyvérzés. Életrevalósága azonban most is győzött. Csodálatra méltó szorgalommal tanult meg újra írni, beszélni. Azt amit társaságunkért társaságunkban tett, ez számunka közismert. Társaságunk egyik kezdeményező alapító tagja, Budapest VI. kerületi szervezője. Ott volt és aktívan szerepelt I. Országos Közgyűlésünkön 1989-ben. Egyike volt azoknak, akik belátták, hogy társaságunk történetének első szakasza a 90-es évek elején lezárult. Nagy szerepe volt abban, hogy 1991-ben felvettük a Május Elseje Társaság nevet. Azóta is aktív részese társaságunk tevékenységének. Sokszor csodálkozunk azon is, hogy jut el fórumainkra, gyűléseinkre, de ott van és fáradhatatlanul keresi, támogatja most is az előremutató megoldásokat. Várjuk életrajzát!

/Bemutatása az "Élő tanuk" sorozat keretében történik./
 
(Lejegyezte: Aggod József.  Fotó: Tóth Miklós)

Fülep Endre
(1925-2015)

Családjától kaptuk a szomorú hírt: 90 éves korában elhunyt Fülep Endre.
Fülep Endre elvtárs, Bandi barátunk társaságunk alapító tagja, örökös tagja volt.
Kiemelkedő szerepet játszott társaságunk szervezésébe, első országos gyűlésünkön. Haláláig kitartott szervezetünk eszményei, közössége mellett. Szerénységével, emberségével tűnt ki közülünk. A munkásmozgalomban szerzett élettapasztalataival az éles vitákban is mindig megtalálta az összetartó, közös hangot. Tevékenyen közreműködött sok nehéz problémánk megoldásában, például abban, hogy a „Május Elseje Társaság” elnevezéssel megtaláltuk eredeti céljaink új körülmények közötti folytatását.
Ő volt, akivel az „Élő tanuk” sorozatot elindítottuk. Ez olvasható honlapunkon. http://www.majuselsejetarsasag.hu Mozgalmi életének tanulságait írásban is megörökítette.
Nagyon hiányozni fog nekünk. Emlékét szeretettel, tisztelettel őrizzük.
Búcsúztatásáról családja később intézkedik



 
PDF Nyomtatás E-mail
Dr. Ungor Tibor alapító, örökös tag
Írta: Dr. Aggod József   
2008. September 28. Sunday 10:47
Dr. Ungor Tiborra emlékezünk, társaságunk egykori (1991-1998) elnökére, aki 10 évvel ezelőtt, 1998 szeptemberében váratlan hirtelenséggel hunyt el.

Ungor Tibor társaságunk alapító tagja, a Szolnok-megyei munkásmozgalom kiemelkedő egyénisége volt. A szegényparasztság sűrűjéből jött, aktívan részvett a földosztásban, a szövetkezetek szervezésében. Tudományos fokozatot a Szolnok-megyei agárfejlődés feldolgozásával szerzett.

Ungor Tibort becsültük paraszti szívósságáért, szorgalmáért, tisztességéért, családszeretetéért, emberségéért. Bonyolult helyzetekben következetesen, higgadtan viselkedett, fogékony volt a változó helyzetek új kihívásai iránt.

Sok emlékezetes fellépése, írása maradt ránk. Példaként említhetjük a Fáklya 1994 januári számában „A Május 1. Társaság agrárpolitikai megfontolásai” címen közölt írását. Ebből idézünk két részletet: „a Társaság olyan tulajdonosi reformot támogat, amely a különböző tulajdonformák – állami, szövetkezeti, önkormányzati és magán tulajdon kombinációjára épülő vegyes tulajdon kialakulását segíti elő”.
Következő gondolata talán időszerűbb, mint valaha: „A Társaság hangsúlyozza a nagyüzem előnyeit, a kisparaszti gazdálkodóknak azt ajánlja, hogy szövetkezzenek újra különböző formában, újra hozzanak létre nagyüzemeket vagy nagy vállalkozásokat, mert a hazai és nemzetközi piacon működő tőkés nagyüzemekkel vagy nagy farmerszövetségekkel szemben csak így van esélyük.”

Ungor Tibor nevéhez fűződik önsegélyező alapítvány létrehozása. Csak sajnálhatjuk, hogy 1992-ben megfogalmazott kezdeményezését („Vállalkozások lehetősége a Május 1. Társaság keretében”) nem tudtuk megvalósítani.

Ungor Tibor sokat tett a baloldali és más demokratikus mozgalmak együttműködéséért. Kezdeményező részese volt például a Szolnok-megyei agrárfórum megrendezésének.


/Bemutatása az "Élő tanuk" sorozat keretében történik./

                              


 
PDF Nyomtatás E-mail
Szakál Géza alapító tag, Jad Vasem díjjal kitüntetett tagtársunk
Írta: Dr. Aggod József   
2008. April 06. Sunday 23:00

„Segíteni az embereken…”

szakalgeza_200.jpg Ezzel jellemezhető közéleti életének értelme annak az embernek, akinek bemutatásával kezdjük az „Élő tanuk” sorozatot.

Szakál Gézáról, a Május Elseje Társaság tagjáról van szó. A vele készült beszélgetésre az adta az alkalmat, hogy nemrég Jad Vasem díjat kapott, ezzel bekerült az a Világ igazai sorába. Annak idején társaival együtt sok embert – zsidó és nem zsidó magyarokat – mentett meg. A sors úgy hozta, hogy a megmentettek között volt későbbi feleségének családja is.

Társaságunk nevében kitüntetése alkalmából köszöntöttük, s egyben gratuláltunk feleségének, Pudler Katalinnak 85. születésnapjához is, akivel 63 éve él boldog házaséletet.
Szakál Géza a szocialista rendszerváltás szárnyain emelkedett egyszerű munkásemberből a közélet különböző posztjaira, a Finommechanikai Művek vezérigazgatójaként ment nyugdíjba.

Soha nem tartozott a hangoskodó emberek közé, csendes szavával tudott hatni az emberekre. Mesélik róla: neki senki nem tudott előre köszönni, mindenkit megelőzött. Szorgalma volt a legfőbb meggyőző erő. Gépészmérnöki diplomát szerzett. A matematika iránti érzéke, vonzódása, tudása miatt ebbe az irányba is szerették volna kiemelni. Ő azonban minden magas székről a szerszámlakatosi padhoz szeretett volna leginkább visszakerülni.

Akár róla is írhatta volna a költő: ember volt az embertelenségben, ma is ez mondható el róla leginkább.

/Elhunyt 2009. decemberében./


Bővebben...
 
 
Tartalom
 
Copyright Május Elseje Társaság 2008. | jognyilatkozat
oldaltérkép