„Segíteni az embereken…”

Ezzel jellemezhető közéleti életének értelme annak az embernek, akinek bemutatásával kezdjük az „Élő tanuk” sorozatot.

Szakál Gézáról, a Május Elseje Társaság tagjáról van szó. A vele készült beszélgetésre az adta az alkalmat, hogy nemrég Jad Vasem díjat kapott, ezzel bekerült az a Világ igazai sorába. Annak idején társaival együtt sok embert – zsidó és nem zsidó magyarokat – mentett meg. A sors úgy hozta, hogy a megmentettek között volt későbbi feleségének családja is.

Társaságunk nevében kitüntetése alkalmából köszöntöttük, s egyben gratuláltunk feleségének, Pudler Katalinnak 85. születésnapjához is, akivel 63 éve él boldog házaséletet.
Szakál Géza a szocialista rendszerváltás szárnyain emelkedett egyszerű munkásemberből a közélet különböző posztjaira, a Finommechanikai Művek vezérigazgatójaként ment nyugdíjba.

Soha nem tartozott a hangoskodó emberek közé, csendes szavával tudott hatni az emberekre. Mesélik róla: neki senki nem tudott előre köszönni, mindenkit megelőzött. Szorgalma volt a legfőbb meggyőző erő. Gépészmérnöki diplomát szerzett. A matematika iránti érzéke, vonzódása, tudása miatt ebbe az irányba is szerették volna kiemelni. Ő azonban minden magas székről a szerszámlakatosi padhoz szeretett volna leginkább visszakerülni.

Akár róla is írhatta volna a költő: ember volt az embertelenségben, ma is ez mondható el róla leginkább.

/Elhunyt 2009. decemberében./