majuselseje_fejlec_900x120_02.jpg
Hírek - események | Bemutatjuk | Civil élet | Emlékezzünk | Pódium | Galéria
Főoldal
Bemutatkozunk
Dokumentumok
Fáklya
Kapcsolat
Galéria tartalom
 
PDF Nyomtatás E-mail
A részvételi demokrácia a bolivári forradalomban
Írta: Aggod József   
2008. October 21. Tuesday 08:51
A részvételi demokrácia a bolivári forradalomban címmel 2008. október 17-én vitadélutánt tartottunk a BAL, a Marx Károly Társaság és a Május Elseje Társaság szervezésében.
Vendégeink voltak a Venezuela Bolivári Köztársaság magyarországi nagykövetségének vezető munkatársai.
A témát Venezuela múltja, jelene, jövője hátterébe ágyazva vezették be. Ahogy később Rozsnyai Ervin megjegyezte: egyszerűen lenyűgöző volt, amit a történelmi háttérről hallottunk.
Középpontban a Chávez-féle forradalmi kísérlet bemutatása állt. A részvételi demokrácia a népi közösségekre („kommunákra”) épül. Ezek rendkívül változatos és változó formákban és tartalommal szerveződnek. Részben építenek az őslakosság közösségi hagyományaira is.
Szász Gábor felvetésére (rendelkeznek-e ezek a közösségek saját kollektív tulajdonnal?) először (legalábbis így éreztük) kitérő válaszokat kaptunk. Ismételt kérdésre azonban sok mindent megtudtunk az ezeken a közösségekben, ezekkel a közösségekkel való kísérletekről. Ezek közé tartozott a szövetkezeti hagyomány még Chávez előttről. Ezek száma a forradalom során megsokszorozódott. (Ha jól értettem 800-ról 100.000-re nőtt a számuk.) Kiderült azonban, hogy ezek termelési produktivitása igen alacsony, ezen csak óriási befektetésekkel lehetett volna változtatni. Olyasmivel is kísérleteztek (ismerős?!), mint a gyapottermelés meghonosítása. Ez azonban kudarcot hozott.  Ahol magánvállalkozókat kapcsoltak be, ott kiderült, hogy ezek profitjuk nagy részét külföldre viszik és nem otthon fordítják a termelésre.  Most (főleg olaszországi mintára) próbálnak pl. halászok részvételével szövetkezeteket szervezni.
Sajátos gond, hogy nagy a szegénység és az elmaradottság. Ez akadályozza az önszerveződés termelési feltételeinek létrejöttét. Ezeket nem akarják felülről erőszakolni, de ugyanakkor nem megy állami segítség nélkül. Ezek figyelembe vételével olyan közös vállalkozásokat próbálnak létrehozni, amelyben az állam együttműködik a dolgozókkal. Ezek haszna nem a dolgozók meggazdagodását, hanem – célja szerint – a közösség javát szolgálja.
A közösségi csoportokat úgy szervezik, hogy azok termelési, közellátási, kulturális, ideológiai céljai ne különüljenek el. Kulcskérdésnek tartják a képzés, szakképzés tömeges megvalósítását. Ebben – és sok más kérdésben – a részvételi demokráciában tapasztalatokat szerzett, idősebb testvértől, Kubától rengeteg segítséget kapnak.
A Chávez-féle forradalom létkérdése a népi bázis megteremtése. Ez a közvetlen népi önszerveződésből nőhet ki. Ezt igyekeztek elősegíteni például az alkotmány-tervezet széleskörű megismertetésével.
Ez a folyamat azonban azért sem egyszerű, mert Venezuelában jelentős befolyással rendelkeznek a pártok. Ezeknek nem érdekül a tőlük függetlenül, az ő „felülírásukra” törekvő népi mozgalom erősödése.  E tekintetben a Kommunista Párttal is van konfliktusuk. A forradalom további „permanenciája” tekintetében sok múlik a most esedékes tartományi választásokon, ahol megjelennek – és ütköznek – a népi mozgalmi és a pártérdekek is.
Benedikt Szvetlána felvetette: Úgy látja, hogy a XXI. sz. forradalom címszavával szabadulni akarnak olyan „ballasztoktól”, ami miatt az ellenség erősen támadja a mai forradalmakat (párt vezető szerepe, proletárdiktatúra, stb.). Pedig ő (aki évekig élt a Szovjetunióban) állítja, hogy a proletárdiktatúra idején is léteztek nagyszerű közösségek.
A válasz tulajdonképpen fejtegetés volt arról, hogy folyamatban levő alternatíváról van szó. A XXI. sz. forradalmának chávezi felfogása még Latin-Amerika számára sem lehet „modell”, nemhogy Nyugat-Európa számára! Sokféle elméletet (a marxizmus-leninizmust és sok mást) kell az adott viszonyok között összeolvasztani, a mai élet dinamikus valóságában gyökereztetni, életképes társadalommá tenni. Be kell tudni bizonyítani, hogy a népek meg tudják tenni, amit akarnak.
Szókimondó választ kaptunk a Benyik Mátyás által feltett kérdésre: Mi a véleménye a Szociális Világfórumról? Nem szimpatikus számukra az, hogy bizonyos – magukat baloldalinak tartó csoportok – ugyanazokkal a beszédekkel házalnak. Nem bíznak azokban a „megélhetési baloldaliakban”, akik abból élnek, hogy bírálják azokat, akik valamit tenni próbálnak a fennálló viszonyok megváltoztatásáért. Nem szeretik a „turisztikai baloldal harcos résztvevőit”.
Sok őszinte fejtegetést hallottunk a venezuelai (és latin-amerikai) forradalomról, negatívumokat, kockázatokat, bukásokat és esélyeket, lehetőségeket is. Kétségtelenül az utóbbiak közé tartozik Venezuela olajkincse, az ennek kihasználásának módjában rejlő lehetőség. Chávez elnök „misszió-mozgalma” kiterjed a külpolitikára is. Kapcsolatot teremtett az OPEC országainak vezetőivel is.
Alapvető céljuk azonban Venezuela lakosságának oktatási, egészségügyi, szociális helyzetének megváltoztatása.
Egyetértve Rozsnyai Ervin levezető elnök zárszavával: Van min gondolkoznunk!
Külön kiemelem a mintegy 40 fős hallgatóság érdeklődését, azt, hogy most – feledve a korábban megfékezhetetlen világmegváltó fejegetéseket – valóban izgalmas, pontosan megfogalmazott kérdéseket vetettek fel.

                            Aggod József

 
< Előző   Következő >
 
Tartalom
 
Copyright Május Elseje Társaság 2008. | jognyilatkozat
oldaltérkép