|
Írta: Dr. Aggod József
|
|
2018. November 22. Thursday 13:58 |
|
BENKOCS ISTVÁN
1930-2018
88
éves korában itt hagyott bennünket Benkocs István, a Május Elseje Társaság
alapító, örökös tagja, bátonyterenyei
szervezetünk lelke.
Korábban
társaságunk honlapján http://www.majuselsejetarsasag.hu
az Élő Tanúk sorozatban Berki Lászlóval tisztelegtünk előtte. Ennek
felhasználásával emlékezünk most róla.
Pista
bácsi 1930. szeptember 27-én született tíz gyermekes munkáscsaládba. Élete a
20. század magyarországi munkásemberének élete. Szinte gyerekként lett
molnárinas. Bár szeretett volna tanulni, abban a rendszerben nem kapott erre
lehetőséget.
1949
után (1955-ig) a Néphadseregben szolgált. Tanult a Zsámbéki Mezőgazdasági Szakközépiskolában.
1957-től nyugdíjazásáig (1985-ig) szénbányában dolgozott.
Mindig
aktív közéleti ember volt, pártmunkás, propagandista. 1989-ben társaságunk
alapítói között volt. 2005-ben elévülhetetlen érdemeket szerzett társaságunk
bátonyterenyei szervezetének újjászervezésében. Háza, telke mindig nyitva volt
a mozgalmi élet számára. Hálásan emlékszünk társaságunk ott tartott
rendezvényére.
Példamutató
szerepe volt abban, hogy helyi szervezetünk éveken keresztül ruhaneműek
osztásával enyhítette bátonyterenyei dolgozótársai nehéz sorsát. Korát,
egészségét meghazudtoló önzetlenséggel, áldozatkészséggel cipelte Berki Lacival
együtt a Budapesten gyűjtött ruhaneműket.
Életének
tanulságait, az új iránti fogékonyságát ajánljuk minden kor ifjúságának
figyelmébe. Közel 80 évesen tanulta meg az internet használatát.
Benkocs
István szerénységével, őszinte ízes beszédével társaságunk egyik legkedveltebb
tagja volt. Éveken keresztül tagja volt a Május Elseje Társaság Országos Intéző
Bizottságának.
Tisztelettel
őrizzük emlékét.
Május
Elseje Társaság
Benkocs
István temetése 2018. november 28-án, szerdán 14 órakor lesz a Nagybátonyi
falusi temetőben.
|
|
|
|
|
|
|
100 éves az őszi rózsás forradalom és a köztársaság |
|
Írta: szerkesztő
|
|
2018. October 28. Sunday 09:54 |
|
Emlékezzünk az Őszirózsás forradalom és a Köztársaság
100. évfordulójára!
 {mo
A fotó Siófokon készült 2012. okt. 30-án, a Parlament mellől odavittetett Károlyi Mihály szobránál. Jobbról a második Harsányi Iván.
|
|
|
|
|
|
|
Menczel János (1926-2018) |
|
Írta: szerkesztő
|
|
2018. October 04. Thursday 08:11 |
|
92 éves korában elhunyt MENCZEL JÁNOS, a Május Elseje Társaság örökös tagja, a honlap szerkesztőbizottságának tagja.
Menczel
János sokrétű közéleti tevékenységéről részletesen olvashatunk a „Centropa.org”
webhelyen.
Életrajzi
írását „Iratok nélkül” címmel a MET „Adalékok a történelmi igazsághoz”
kiadványsorozatában jelentette meg. Sok – mai szemmel nézve – érdekes, értékes,
megfigyelést tartalmaz jó humorral megírt, emberséget árasztó írása. Külön
figyelemre méltó, ahogy szlovákiai és magyarországi szülőhelyének közös emlékét
idézi.
Élete
jelentős részében az újságírás, a híradás és a történelmi események megörökítése
foglalkoztatta. A Magyar Rádió és Televíziónál a televízió hőskorában kezdett
dolgozni, mint képszerkesztő, majd híradós. 1982-ben a Teletex Főszerkesztőség
vezető helyettese lett. Ő volt ott az első számítógépes újságíró.
Ezért külön is
megtisztelő volt számunkra, hogy nyugdíjasként vállalta a munkát honlapunk
szerkesztőbizottságában. Gazdag dokumentációs gyűjteményéből igyekezett minél
többet hasznosítani.
Emlékét
kegyelettel őrizzük!
|
|
|
Írta: Aggod József
|
|
2018. February 16. Friday 10:50 |
|
Dr.
HARSÁNYI IVÁN
1930. május 7. - 2018.
február 15.
88
éves korában, súlyos betegségben meghalt Harsányi Iván.
Harsányi
Iván tevékeny, aktív részese volt több baloldali szervezet munkájának, tagja
volt a Május Elseje Társaságnak is.
Harsányi
Ivánról tudósként, mozgalmi és közéleti fellépéseiben mindig az emberség
sugárzott.
Emlékét,
példáját kegyelettel őrizzük.
|
|
|
Írta: Dr. Aggod József tiszteletbeli elnök
|
|
2018. February 01. Thursday 10:33 |
|
RAUSCH LAJOS
1927-2018
2018.
január 27-én 91 éves korában meghalt Rausch Lajos, társaságunk alapító, örökös
tagja.
Rausch
Lajos munkás élete összefonódott a munkásmozgalommal. Élete végéig harcos tagja
volt a különböző szervezeteknek, amelyektől a dolgozó emberek sorsának
jobbítását remélte, várta.
Tevékeny
szerepet vállalt társaságunk alakításában, csepeli, budapesti szervezetünk
munkájában. Még kilencvenedik évéhez közeledve is – korát meghazudtoló
frissességgel – itt volt közöttünk. Felejthetetlenek harcos, bölcs
hozzászólásai.
Tisztelettel,
kegyelettel őrizzük emlékét.
|
|
|
Írta: Aggod József
|
|
2017. June 21. Wednesday 14:37 |
|
MAGYARI IVÁN
(1934- 2017)
2017. június 18-án meghalt
Magyari Iván, társaságunk alapító, örökös tagja, a Május Elseje Társaság Örökös
Tagjai Tanácsadó Testületének ügyvezető titkára.
Magyari Iván a népből jött és
egész életében ennek tudatában tevékenykedett. Ízig vérig közéleti ember volt. Egyetemistaként, édesapjával
együtt ott volt, ahol meggyőződése szerint lennie kellett, amikor bajba került
az a rendszer, amely lehetővé tette az ő és egész dolgozó nemzedékének
felemelkedését, tanult emberré válását.
Nem kérkedett, de bátor ember
volt, sok ejtőernyő-ugrással. 1958-ban késleltetett nyitású nappali és éjszakai
ugrásban magyar bajnok is volt.
Budapesten, a VII. kerületi Rottenbiller
utcai általános iskolában kezdett tanítani és nyugdíjba meneteléig ott tanított
történelem- földrajz szakos tanárként, majd igazgatóhelyettesként. Innen ment
nyugdíjba 1993-ban. Úttörővezetőként sok gyereket vitt úttörőtáborba és
kirándulni is. Pedagógus volt a szó igazi értelmében, sok tanítványa később is –
felnőtt korában is tartotta vele a kapcsolatot.
Nyugdíjazás után sem
tétlenkedett, a Pesti Központi Kerületi Bíróságon lett ülnök, és ott
kamatoztatta a gyermekekkel és a szülőkkel kapcsolatos tapasztalatait büntető
és családjogi perekben, egészen 70 éves koráig.
Magyari Iván részt vett
társaságunk alapításának előkészítésében. Szerény, szorgalmas munkása volt a
Május Elseje Társaságnak. Több cikluson keresztül tagja volt Országos Intéző
Bizottságnak. Hozzászólásaival, megjegyzéseivel tevékenyen segítette munkánkat.
Felesége, lánya segítségével akkor is itt volt közöttünk, amikor az egyedüli
közlekedésre már nem vállalkozhatott.
Tisztelettel, kegyelettel őrizzük
emlékét.
|
|
|
|
|
|
|
Dr. Halász György (1947-2015) |
|
Írta: szerk. - család
|
|
2017. February 25. Saturday 14:44 |
|
Dr.
Halász György
(1947. szeptember 5 – 2015.
június 13.)
Dr. Halász György, a Május Elseje Társaság alapító, posztumusz örökös
tagja volt.
Kiemelkedő szerepe játszott
társaságunk szervezésében, I. országos gyűlésünkön. A Nemzeti Kerekasztal
tárgyalásokon tagja volt társaságunk delegációjának. Elvhűségével,
szakértelmével, emberségével élete utolsó pillanatáig pótolhatatlan segítséget
nyújtott tevékenységünkhöz.
Életútjának bemutatásához közöljük azt
a búcsúbeszédet, ami a család nevében temetésén hangzott el:
Gyuri búcsúztató
„Született Szegeden 1947. szeptember
5-én. Gyermekkori emlékei meghatározóak voltak és egész életében végigkísérték.
Számára Szeged a szabadságot jelentette, gyerekként és felnőttként is. A jellegzetes
szegedi beszéd az ’Ő’ betű sokak által nem tudott - mert nem tanulható -
használata a budapesti elit iskola tanulóiból nevetést, tanáraiból inkább
csodálatot váltott ki. Hosszú időnek kellett eltelnie, hogy az ’ő’ betűt a
szavaiból elhagyja, de nem végleg, mert amint olyan közegbe került, ahol
használták az ’ő’ betűt, ő is azonnal arra váltott. Szeged elhagyása mégis
törést jelentett az életében. Eltűnt a mozgás korlátlan szabadsága, és a természet
közvetlen közelsége is. Ezekről azonban nem volt hajlandó lemondani, és amikor már
erre lehetősége nyílt, akkor pótolta mindkettőt.
Azonban
a szabadság nemcsak a mozgásában, hanem gondolkodásában is elemi szükségletként
jelentkezett. Élete másik meghatározója ugyanis az olvasás, a könyvek szeretete
volt. Sokszor vonult olvasói magányba, és szinte falta a könyveket. Igaz, ez
versre, prózára, krónikára csakúgy, mint a történelmi tárgyú könyvekre. Ennek
eredményeként rendkívül kiterjedt irodalmi, történelmi, és hadtudományi
ismerete volt, és ez a tudás semmit sem fakult az évtizedek során. De ha mégis
meg kéne nevezni a legkedvesebbet, akkor az a XX. század történelme volt,
aminek Ő nemcsak megélője, hanem formálója is volt. A XX. század eseményei és
eszmevilága, mindazt hordozta, ami Őt igazán érdekelte és megérintette. Mindent
akart tudni erről a századról, de szüntelen igénye volt arra, hogy azt maga is
formálja a saját hite, és dinamizmusa szerint. Látta, mi a jó, és látta azt is,
ami rossz volt.
Mindent
elkövetett, még a biztos egzisztenciájának kockáztatásával is, hogy azok az értékek,
amelyben hitt, ne vesszenek el. Kiállt, küzdött, és nem félt. Részese akart
lenni, és részese is volt a rendszerváltásnak, a Nemzeti Kerekasztalnak. Ezt a
harcot Ő maga így jellemezte: „Becsületből vívtam, nem lettem áruló.” Később
erről némi iróniával így beszélt: „A mostanában eltörölt alkotmány jórészt a
Velem folytatott harcban alakult ki. Így lettem felejtésre ítélt
alkotmányjogász.”
A
rendszerváltás utáni eseményeket indulattal, később derűs iróniával, vagy
olykor metsző gúnnyal illette. Azt azonban visszatérően hangoztatta, és
komolyan s gondolta, hogy a történelem törvényszerűségei előbb-utóbb így vagy
úgy, de érvényre jutnak.
Talán
éppen ezért nem meglepő, hogy munkája egy ideig az államigazgatáshoz kötötte,
hiszen előbb a VIII. kerületi Tanácsnál, majd a Pest Megyei Illetékhivatalnál, végül
pedig a Fővárosi Tanácsnál, mint kerületi referens dolgozott. Utóbbi helyen több
életre szóló barátságot is kötött. Ezeket az éveket a komoly munka mellett a vidámság,
és egymás folytonos megtréfálása jellemezte.
Ezt
a fiatalos lendületet vitte magával az Államigazgatási Főiskolára, ahol később
volt munkatársai közül kerültek ki jórészt a tanítványai. Nagyon szeretett, és
nagyon tudott tanítani, talán éppen azért, mert Ő a gyakorlatból érkezett.
Itt
érte a rendszerváltás, ami egy időre eltávolította az oktatástól, mert úgy
érezte, hogy most fontosabb dolga van a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain.
De
a sors visszaterelte az oktatáshoz, hiszen Őt bízták meg a pénzügyőrképzés Rendőrtiszti
Főiskolán belüli megszervezésével. Számtalan nehézség ellenére a feladatot
teljesítette és ez a tanszék ma is működik. Itt teljesült először az a gyerekkori
vágya, hogy egyenruhás testülethez tartozzon.
Pályafutása
utolsó állomása is a felsőoktatáshoz kötötte két évtizeden át. Ez volt a Külkereskedelmi
Főiskola, ahol dékáni hivatalvezetőként, majd vezető jogászként dolgozott.
Feladata összetett volt. Mindenekelőtt a Főiskola vezetésében első számú tanácsadóként
kellett helytállnia. Ő volt a Főiskola jogásza „A Doki”, ugyanakkor hivatalvezetői
minőségében tudta kamatoztatni mindazt a rátermettségét is, amit az operatív
igazgatási feladatok az iskola életében megkívántak. Hallgató közeli fellépés jellemezte,
amelybe belefért a HÖK választások erélyes koordinálása, de az egyéni hallgatói
panaszok felkarolása is. Munkatársai mindig bizalommal fordulhattak hozzá.
Döntési
javaslatai kialakításánál nem sajnálta az időt és az energiát, a mindenki számára
legméltányosabb megoldás megtalálására és annak elfogadtatására. Kollegának,
hallgatónak, szülőnek egyaránt segített, ha erre módja volt.
A
felsőoktatás rejtelmeit jogszabályi és szakigazgatási hátterét Nála senki nem
ismerte jobban. Mindenre talált megoldást. Mindig megtalálta azt a rövid és
frappáns ötletet, amely egy-egy ügy rendezésének kulcsa volt. Ez volt a
stratégia. Ugyanakkor a megoldások kibontásában kivételes képességgel bírt a
csavaros gondolatsorok megfogalmazásának művésze volt. Ehhez magabiztos
szaktudás, és a kollégák ismeretét biztosító szakmai empátia kellett.
Igazi
Tanító volt. Szakmai tanmeséin, vezetők és munkatársak generációi nevelődtek.
Nyugdíjba vonulását tudatosan készítette elő, mert át akarta adni ennek a
jogászok által kevésbé ismert speciális területnek a rejtelmeit. Örömmel és büszkeséggel
töltötte el, hogy hivatalát két, általa kinevelt jogász-növendékkel oszthatta
meg, akikre az általa képviselt szakmai és erkölcsi értékek továbbvitelét is bízta.
Közösségteremtő
alkat volt, nemcsak munkájában, hanem magánéletében is. Életének meghatározó
szenvedélye a horgászat volt. Nem győzött dicsekedni a süllőkkel, pontyokkal,
az unokaöccsével együtt kifogott 12 kg-os harcsával, na meg a kifoghatatlan
halak legendáival. Kész mesét tudott kerekíteni egy-egy horgászélményből. Ennek
a szenvedélynek az eredménye a Körös-holtága mellett felépített tanyája,
amelyhez számtalan történet, vidám élmények, éjszakai fürdések, bogrács és grill-partik,
és nem utolsó sorban több, életre szóló barátság kötődik.
Ebben
az évben oda már nem jutott el, pedig annyi terve volt még, amit ott akart megvalósítani.
Keserűen vette tudomásul, és azzal vigasztalta magát: „Hogyha behunyom a
szemem, látom…”
De
ugyanígy látta Szilvásváradot, ahova ugyancsak nem jutott el idén. Ő
szerettette meg barátaival, akik közül húgával és Zsuzsival évente legalább
háromszor visszamenetek, mert már ez volt a törzshelyük. Számtalan közös
élmény, hosszú séták, és valami különös varázslat fűzte egyre szorosabbra
hármójuk barátságát, Szilvásvárad szeretetét, és ez a kettő lassan eggyé
vált...
A
természet iránti szeretetet a Zsíros hegy és a Tisza szeretetében is
megnyilvánult. Előbbi két keze munkája nyomán szépült évről-évre, a másikhoz
gyermekkori emlékek fűzték.
Lelkes
operalátogató, és a bérletújítás nagymestere volt.
Őszinte,
egyenes, jóérzésű, tiszta ember volt, aki nem nélkülözte a humort, de az iróniát
sem. Szerette a barátait, de betegsége az utolsó időszakban megakadályozta, hogy
gyakran találkozzon velük. Tudta, hogy nagy űrt hagy maga után. Elsősorban húgát,
unokaöccsét, családját féltette, és barátainak gondjaira bízta Őket.
Egy
igazi életigenlő, a jó társaságot, vidámságot kedvelő, a családját és barátait
őszintén szerető ember búcsúzik.
|
|
|
|
|
|
|
Csizmazia Pál (1935-2017) |
|
Írta: Dr. Aggod József
|
|
2017. February 16. Thursday 13:11 |
|
CSIZMAZIA PÁL
(1935-2017)
2017.
február 14-én súlyos betegségben elhunyt Csizmazia Pál, a Május Elseje Társaság
alapító, örökös tagja, a
felügyelő bizottság egykori elnöke. Kidőlt társaságunk
egyik tartóoszlopa.
Kevés
hozzá hasonló elvhű, önzetlen, tevékeny, a szó nemes értelmében emberséges
embert szült anya. Volt társaságunk történetében olyan pillanat, amikor az ő önzetlen segítsége nélkül nem tudtunk volna tovább létezni.
Mindig
kezdeményezett, kezdeményezésre sarkallt bennünket. Neki köszönhetjük például, hogy van honlapunk. Még kórházi ágyán is volt
javaslata: foglalkozzunk a május elsejei Fáklyában a világ tulajdon- és
jövedelmi viszonyaiban tapasztalható egyenlőtlenségekkel.
Mindig
azt kereste, hol, hogyan tud a legtöbbet tenni dolgozó társaiért, az emberért.
Tevékeny és nagyon eredményes közéleti-szakmai munkát folytatott. Ha egyszer megírják a
Haladó Erők Fórumának történetét abban kiemelkedő helye lesz Csizmazia Pálnak.
Ő volt a szakmai-közéleti tagozat lelke. Hihetetlen tekintélyt vívott ki
magának. Tanúi voltunk annak, hogy – bár papírja középfokú végzettségről szólt –
akadémikusok közéjük tartozónak ismerték el. Tóth Miklós dokumentumtárában
nagyon sok rá vonatkozó fénykép és videó anyag található. Ezeken ott láthatjuk
Palit minden fontos baloldali tűntetésen, pártrendezvényen.
Csizmazia
Pál volt a Duna-Tisza Csatorna legújabb kori történetének egyik profétája és
kubikusa. Társaságunk történetének talán legdicsőbb fejezete az ezzel
kapcsolatos tevékenységéhez kapcsolódik. Nem rajta múlott, hogy nem élhette meg
ennek megvalósulását.
Nagyon
sokat tett értünk, tágabb mozgalmi családjáért. Rajongásig szerette kis
családját. Mindent megtett súlyosan beteg édesanyjáért. Emlékszünk, hogy
lesújtotta felesége halála. Mindig ragaszkodással beszélt fiairól, büszke volt
unokájára.
Tisztelettel,
kegyelettel őrizzük példás életének emlékeit!
![]()
|
|
|
|
|
|
|
Szurcsik István (1930-2016) |
|
Írta: Dr. Aggod József a társaság elnöke
|
|
2016. April 09. Saturday 14:25 |
|
Szurcsik István
(1930-2016)
86 éves korában, 2016. március 23-án hosszan tartó súlyos betegség után elhunyt Szurcsik István, a Május Elseje Társaság alapító, örökös tagja.
Szurcsik István elvtárs a népből jött, népet, hazánkat szolgáló ember volt. Róla elmondhatjuk, hogy a józan paraszti észt szakmai és mozgalmi értékké nemesítette.
Külön kiemelem azt, amit a föld népéért tett. Ha majd egyszer megépítik a magyar szövetkezeti mozgalom panteonját, Szurcsik Istvánnak kiemelt helye lesz abban. Szövetkezeti elnök volt, közben – élete végéig – képezte magát. Társaságunk fórumain – értekezleteinken, a Fáklyában, honlapunkon – mindig megtalálta a módját, hogy elemzően, kérkedés nélkül, önkritikusan szót ejtsen tapasztalatairól.
Ő úgy volt termelő szakember, hogy munkájában dolgozó embertársai hétköznapi érdekei, érzelmei vezérelték. Külön is megható, ahogy a rendszerváltásig tartó magyar-cigány túrkevei szövetkezetbeli együttműködésről írt. (Írását teljes terjedelemben olvashatják honlapunkon. http://www.majuselsejetarsasag.hu Pódium rovat., illetve a 2011-ben megjelent „A tisztes munka világnapján” c. társasági kiadványunkban.) Ebből idézek fel néhány gondolatot: A szövetkezet, a tagok nagy munkatalálkozója volt, „a különböző társadalmi múlttal rendelkező, korábban egymással nem is szimpatizáló embereket közel hozta egymással. Összekapcsolta a kun-magyar és a cigány-magyar szövetkezeti tagokat… Ez volt az igazi szociális piacgazdálkodás, nem az, amit ma annak csúfolnak.”
„Balra át!” című írásában (Fáklya. 2012. dec.) így foglalta össze hitvallását: „a termelő eszközök kollektív tulajdonának többségén működő társadalomnak tisztelegj!”
Dr. Ungor Tiborral, Tabák Lajossal, Donkó Jolánnal és másokkal együtt társaságunk Szolnok megyei tartóoszlopának részese volt. Sokat tett társaságunkban a különböző baloldali beállítottságú emberek együttműködéséért.
Emlékét, mozgalmi hagyatékát kegyelettel őrizzük!
Tisztelt Címzettek!
A család nevében szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik részt vettek az édesapám búcsúztatóján. Külön köszönetet mondunk Porabka város küldöttségek, Túrkeve Város Önkormányzatának, a Munkáspárt, valamint a Május 1 Társaság képviseletében megjelenteknek.
A búcsúztatón elhangzott beszédek nagyon szívhez szólóan voltak. Igazak és meghatóak. Tükrözték az ő emberségét, tenni akarását, jobbító szándékát, mely végig kísérte az egész életét.
Köszönet a Zeneiskolának, hogy helyet bíztosítottak a temetés utáni közös emlékezésnek.
Kérem tolmácsolják a család nevében hálánkat és köszönetünket mindazoknak, akik bármely formában - virággal, koszorúval, jelenlétükkel, - kifejezték együttérzésüket a családnak.
Tisztelettel és köszönettel:
Szurcsik család nevében:
Szurcsik Erzsébet
|
|
|
|
|
|
|
Dr. Orbán Péter (1931-2016) |
|
Írta: Aggod Józsefné
|
|
2016. March 25. Friday 14:08 |
Dr. Orbán Péter
(1931-2016)
Lányától kaptuk a szomorú hírt: tegnap, 85 éves korában elhunyt Dr. Orbán Péter, a Május Elseje Társaság örökös tagja, egykori főtitkára.
Néhány napja beszéltem vele telefonon. Akkor még nem gondoltam, hogy utoljára. Nem is gondolhattam, hiszen – mint korábban mindig – most is hosszan taglaltuk hazánk, a világ eseményeit, társaságunk gondjait.
Orbán Péter kora ifjúságától az új szebb, jobb világ építői közé tartozott, különböző fontos – elsősorban államigazgatási - beosztásokban dolgozott, életét a dolgozó nép szolgálatának szentelte.
Társaságunk főtitkáraként éveken keresztül hasznosította javunkra jogi ismereteit, tapasztalatait. Elévülhetetlen érdeme volt bátonyterenyei szervezetünk újjáélesztésében. Társaságunk olyan fontos rendezvényeinek szervezésében volt kezdeményező szerepe, mint az egészségpolitikai, valamint a Ságvári vitához kapcsolódó tanácskozás.
Sok Fáklya cikk őrzi időszerű, elgondolkoztató fejtegetéseit. Fellépéseit, javaslatait, hozzászólásait a higgadtság, szakszerűség, az alapos tájékozottság, emberség, bölcsesség jellemezte.
Nagyon hiányozni fog nekünk. Példáját, emlékét tisztelettel őrizzük!
Dr. Aggod József
elnök
|
|
|
