|
|
|
|
Társaságunk alapító tagja, dr. Széchy Éva meghalt |
Írta: szerkesztő
|
2021. October 12. Tuesday 16:16 |
Dr. Széchy Éva - férjével dr. Széchy Andrással - társaságunk születésénél bábáskodott, mindvégig munkájával, gondolataival, előadásaival segítette annak tevékenységét.
Emlékét tisztelettel és szeretettel megőrízzük!
A gyászoló család megrendülten tudatja mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy
Dr. SZÉCHY ANDRÁSNÉ docens, a neveléstudományok kandidátusa
életének 90. évében, 2021. szeptember 17-én rövid betegség következtében eltávozott közülünk.
Hamvasztás utáni búcsúztatására 2021. október 15-én, pénteken délelőtt, 9 45 órakor, a Kispesti Temető (1194 Budapest, Puskás Ferenc u. 3.) I. ravatalazójában, majd a sírhelynél kerül sor.
Gyászolják: Gyermekei - Kati, Éva, valamint férje – Gábor, öt unokája – Kati, Zsófi, Gabi, Miki, Tomi és házastársaik, tizenegy dédunokája - Lilla, Virág, Blanka, Emma, Gabó, Andris, Miki, Marci, Marcika, Kristóf és Berci, elhunyt András fia elvált felesége – Mila, az egész család, rokonok, barátok, munkatársak és ismerősök.
Emlékét örökké megőrizzük!
Értesítési cím:
Széchy Katalin
Ez az e-mail cím védett a spamkeresőktől, engedélyezni kell a Javascript használatát a megtekintéshez.
Túri Gáborné (sz.: Széchy Éva)
Ez az e-mail cím védett a spamkeresőktől, engedélyezni kell a Javascript használatát a megtekintéshez.
Marx
Károly Társaság
Nekrológ
Elment Dr.
Széchy Éva
90. születésnapja után néhány
héttel, hirtelen hunyt el Széchy Éva, a Marx Károly Társaság történetének
fontos személyisége. Néhai férjével, Széchy András történésszel együtt nagy
szerepe volt a hazai marxista tudományosságban
és mozgalomban. Ugyanakkor elévülhetetlen érdemeket szereztek az összefogásos,
„népfrontos” tevékenységekben.
Széchy Éva a neveléstudományok kandidátusa,
az MTA köztestületének tagja volt, szakmájában kiemelkedő, országos szerepet játszott. Azon kevés marxista tudós egyike volt, akinek tudását
és munkásságát a rendszerváltás után is nagyra értékelte a szakmája. Élete
végén is jó szellemi állapotban volt. Szerető családja
támogatásával békés, boldog életet élt.
Éva
– munka mellett – végezte el az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen (ELTE) a
középiskolai tanári szakot. Középiskolában tanított, közben az országos Középiskolai
és Középiskolai Kollégiumi Nevelési Munkaközösség vezetője lett. 1961-től Magyarországon,
majd a Szovjetunióban ösztöndíjas aspiráns tanulmányokat folytatott.
Kandidátusi értekezését 1965-ben védte meg a neveléselmélet tárgykörében. Tudományos pályafutása gyors és nagyívű volt. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán a
Neveléstudományi és Lélektani Tanszéken oktatott és kutatott 1966-tól sok éven
át. A hatvanas évek végétől a Felsőoktatási Nevelési Munkaközösség titkára lett. A Magyar
Pedagógiai Társaságban is egyre fontosabb szerepet játszott. Éppen a
rendszerváltás után lett Köpeczi Béla baloldali akadémikus elnök mellett a szervezet
főtitkára, majd 1994-től Ádám
György akadémikus mellett az egyik alelnök. A kilencvenes években meghatározó
szerepet játszott az ELTE Pedagógiai Doktori Iskolájának létrehozásában. A
2010-es évek közepéig, 85 éves koráig volt doktoranduszok témavezetője. Már nyugdíjasként a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Műszaki Pedagógiai
Tanszékén is oktatott. A Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai
Tudományos Bizottságán belül az Andragógiai Albizottság tagja volt haláláig.
Tudományos
tevékenységében az általános pedagógia szakkérdései és az andragógia
(élethosszig tartó tanulás) állt a középpontban. Már korán kötete jelent meg a
közösségi nevelésről (1967). Tanulmányokat
publikált
a Felsőoktatási Szemlében, a
Szakképzési Szemlében, a Magyar Pedagógiában, a Pedagógiai Szemlében, később pedig az Új Pedagógiai Szemlében és
az Ezredvégben. Többtucat pedagógiai tárgyú kötet társszerzője. Oktató és szervező munkája mellett 72 tudományos publikációja jelent meg.
Korszerűségét mutatja, hogy elemezte a globális
problémák és
az oktatás kapcsolatát is. Többek között szerkesztője és társszerzője az Új felismerések és kihívások az ember formálásáról c.
kötetnek. (Gondolat Kiadó, 2005.).
A rendszerváltást
követen, a Haladó Erők Fóruma
civilszervezeten belül a pedagógus tagozat vezetőjeként
a különböző politikai orientáltságú tanáremberek szakmai
alapon történő együttműködését
szervezte. Sokáig aktív volt a Munkáspártban, majd a Munkáspárt 2006-ban. A Marx Károly Társaság és a Május Elseje Társaság
tagjaként a legaktívabbak közé tartozott a politikai és tudományos vitákon. Mondandója
és érvelése nagyon meggyőző
volt.
Széchy
Évából áradt az emberszeretet. Mindenkivel türelmes, kedves volt. Sok-sok
mosolyt kaptunk tőle. Nagy veszteség a halála,
de vígasztal
bennünket,
hogy emberi mércével nagyon hosszú és igen tartalmas, sikeres életet élt, s mindezt
bearanyozta harmonikus családi élete.
A
Marx Károly Társaság osztozik a család gyászában.
Budapest,
2021 szeptember. A tagság nevében: Finta Gábor elnök
|
|
Írta: szerkesztő
|
2021. July 01. Thursday 18:43 |
A gyászoló család szomorú szívvel tudatta,
hogy hosszas betegség után 86 éves korában elhunyt
DR. TÓTH MIKLÓS
társaságunk örökös tagja,
aki hosszú éveken át vezette honlapunk szerkesztőbizottságát.
Temetése: 2021. augusztus 26-án 9 órakor lesz az Óbudai temetőben polgári szertartás szerint.
|
|
Írta: szerkesztő
|
2021. June 12. Saturday 14:55 |
Szomorú szívvel tudatjuk, hogy társaságunk tagja
SZABÓ JÓZSEF
88 éves korában elhunyt.
Temetése: 2021. július 5-én, hétfőn 11 órakor volt a Budakeszi temetőben.
SZABÓ JÓZSEF TEMETÉSE
Idén elveszett május elseje
örökbe hagyta ránk hát:
ünnepeljük egyszer meg érte
az alkotó munka napját.
Mindegy, milyen szél fúj feletted,
mindegy hol jöttél világra…
„Avanti popolo!”
És nem a pápa!
Lehet kasza, lehet parittya,
olasz halász, magyar tenger,
lényeg az ész hatalma:
a munkás, dolgos ember!
Innen nő minden érték,
kultúra, szellem, élet,
összefogásra szólít
a tettre rótt ítélet!
Ő nem volt őrült, …
kis harcosa az építő világnak…
őrizze vörös csillag álmát –
és ne az árnyak!
Szilas Antal
2021. július 5.
|
|
Írta: Szebeni András
|
2021. March 09. Tuesday 12:33 |
AGGOD JÓSKA EMLÉKÉRE
2021.
március 3-án, 87. életévében eltávozott körünkből Dr. Aggod József, a Május
Elseje Társaság egykori elnöke.
Hosszan tartó betegsége következtében az
utóbbi években fizikailag ugyan nem tudott részt venni a
Társaság munkájában,
de (nemcsak funkcióját, hanem emberi tartását messze jellemezően) tiszteletbeli
elnöki minőségben így is sokat tett a munkásmozgalom szellemi minőségének
fenntartásában. Bölcsessége, tisztessége és szerénysége nem a nevezett tisztség
fontosságában, a „főnöki” tekintély elismertetésében, hanem a közös építőmunka
fenntartásában, a dialektikus ellentmondások megértésére irányuló
gondolkodásban, a közös fellépés képviseletének előtérbe helyezésében
nyilvánult meg.
Aggod Jóska egyik szellemi vezére volt
annak az elképzelésnek, hogy nem forradalmi viszonyok között az osztályharcot
nem osztályháborúként kell felfogni és kezelni. Ezért is kapta a nevét az
általa is irányított szervezet Münnich Ferenc helyett a munka ünnepéről, melyet
nem pusztán a szocializmus és a vörös csillag szeretete, hanem a
szociáldemokrata internacionálé is elfogad (sőt időnként a „munka társadalmát”
hangoztató mai magyar kurzus is képesnek tűnik magáévá tenni). Sajnálatos, hogy
ezt a „legyőzés” helyett „meggyőzés” elméletet nem sikerült minden igyekezete
ellenére általánossá tenni a politikai gyakorlatban – és valamennyi pártszerű
szerveződés megtartotta az „egyenruha”-magatartást. Fontosabbnak tartotta az
ismeretszerzést, a tudás rendszeresítését, megfontolt hasznosítását a
jelképeknél vagy az egyénekben meglévő leszámolási vágy érvényesítésénél.
Jóska filozófiai végzettsége alapos
elemzést követelt meg az építőmunka következő lépéseinek meghatározásában.
Rendszeres és pontos gondolkodást a közösségi együttműködés feltételeinek
formálásában. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen 32 évig oktatott, ami
nyitottá tette a környezet ellentmondásai iránt is. Nem egy alaposan felkészült
szakember került ki a keze alól. Nem véletlen,
hogy a Társaság motorja volt a vízgazdálkodás fejlesztésének, a kiskunsági
homokhátság elsivatagosodását megakadályozni tervezett Duna-Tisza Csatorna
létesítésének előkészítésében. Közben rendületlenül nyesegette a felesleges túlkapások
kissé harciasabb vadhajtásait.
Mindig hiányozni fog köreinknek az ő
szolid, de következetes és emberséges baloldalisága.
Szebeni András
ügyvezető főtitkár
|
|
Írta: Bogdán László
|
2020. July 23. Thursday 14:17 |
Bogdán László: Az én boldogságomhoz mások boldogsága is szükséges
"A saját magam sorsa kevésbé érdekel, mint a cigányságé. Én elvagyok. Van havi 53 ezer forint polgármesteri fizetésem. Évente tartok vagy 200 előadást, hívnak mindenfelé. Az iskolákba ingyen megyek, a cégektől kérek pénzt. Gyerekre nem vágyom. Van nekem egy falunyi. A bevételeimből fizetem például a judo oktatójukat, hogy eljöjjön hozzánk edzést tartani. Van mit ennem, van hol laknom, van aki megöleljen, van akit megöleljek.
Rengeteget olvasok. Érteni akarom a világot. De az elveim nem könyvekből fakadnak. Az atyai szeretetből, meg az anyai szeretetből. Tőlük kaptam az elveimet. Mást nem tudtak adni. Ők adtak nekem képességet, hogy a semmiből valamit tudjak csinálni. Ők adtak nekem tartást, hogy képes legyek a legkilátástalanabb helyzetből is kimászni. Ők tanították meg nekem, hogy nem akkor vagy bátor, ha meg mered inni a fagyállót, hanem akkor, ha van merszed nem meginni!
Egy igazi ember nem futamodik meg, hanem szembenéz a valósággal és megpróbál alakítani rajta. Ezt próbálom átadni a többi cigánynak is. Nekem nem elég a boldogsághoz, hogy a házam kapuján belül minden rendben van. Az én boldogságomhoz mások boldogsága is szükséges. Apám arcát, amikor meghalt, a bal alkaromra tetováltattam. Anyám arca - remélem még nagyon sokára -, majd a jobbomra kerül."
/Részlet M. Kiss Csaba: Boldogságkönyv című kötetéből, amely 2017-ben jelent meg./
|
|
|