majuselseje_fejlec_900x120_02.jpg
Hírek - események | Bemutatjuk | Civil élet | Emlékezzünk | Pódium | Galéria
Főoldal
Bemutatkozunk
Dokumentumok
Fáklya
Kapcsolat
Galéria tartalom
 
Emlékezzünk
PDF Nyomtatás E-mail
133 nap
Írta: Dr. Aggod József   
2019. February 18. Monday 10:50
memento_park_kiss_istvn.jpg

Töredezett tudósítás 

az idők mélyéből

  a Tanácsköztársaságról

 

Nem kezdhetem azzal, hogy „nagyapám a Tanácsköztársaságban…” Mert nem lenne igaz. Csak puszta tényként említem: az én családomban előttem senki nem ártotta bele magát a politikába semmilyen formában sem.

Ha csak úgy nem, hogy édesanyám 13 éves kislányként – az emberség ösztönéből – valószínűleg minden különösebb tudatosság nélkül kötözte a sebesült vörös katonákat. Az ő emlékeiből merítek most.

Mielőtt elkezdeném, említek valamit: Éveim során megtanultam, hogy ugyanazokat a dolgokat különböző emberek különböző módokon élik át, vagy emlékeik egyenesen ellentétesek. Ez vonatkozik mostani töredékes tudósításomra is.

A „tudósítás” helye nagymamám egykori tanyája Karcagpusztán. Kicsi pont volt ez akkor is, most meg már az enyészeté. (Helyét dolgos nagybátyám iránti tiszteletből ma – állítólag – Aggod-dűlőnek nevezik.) Annyit mégis számíthatott, hogy körülötte 1919-ben harcok folytak. A vörösök – édesanyám emlékei szerint – azzal is próbálták menteni a tanyában élőket, hogy mindig figyelmeztették őket, merre bújjanak, hogy a lövedék lehetőleg ne találja el őket.

A tudósító érdeklődése sajátos eredetű. Gyerekkoromban (10 éves voltam 1944-ben) a tanya körül játszadozva sok üres töltényhüvelyt találtam. „Nincsen olyan súlyos titok, mit az idő ki nem forog” – ezt mondogatták mifelénk. Így forgattam ki édesanyám emlékeinek néhány töredékét.

Aztán jöttek a románok. A román tisztek – édesanyám szavait idézem – „nagyon piszkosul viselkedtek a nőkkel.” Különösen rossz emlékei voltak a „magyarul beszélő románokról…”

Megjegyzem, az én érzelmi-tudati világomban a „Dunának, Oltnak egy a hangja….” Mégsem hallgathatom el egy későbbi emlékemet: A háború alatt román katonák is voltak utcánkban elszállásolva. Az asszonyok annyira féltek tőlük, hogy éjszaka összebújtak az egyik házban és az „oroszok” védelmét kérték.

Visszatérve 1919-be, amint megjöttek a „nemzeti katonák”, az iskolás lányok köszöntötték őket.

Ezekről a dolgokról több szó nem igen esett közöttünk. (A „Tanácsköztársaság” szóval csak jóval később találkoztam…) Érdeklődésem azonban mindmáig megmaradt.

A Horthy-ellenforradalom mai emlékművesítése időszakában eszembe jut: 1956 nyarán egyetemistaként katonai kiképzésen vettem részt Kecskeméten. Ott előadást tartott nekünk a 19 utáni megtorlások egyik gyermek szemtanúja – túlélője – a fehérterror környékbeli kegyetlen történéseiről. (Akkor mai szemmel primitív versben is megemlékeztem erről.)

Van egy érdekes, már-már misztikus emlékem. Történt, hogy én 1940-ben a karcagpusztai népiskolában kezdtem tanulmányaimat. (Ez osztatlan iskola volt.) Az iskolával szemben volt egy sír. Úgy tudtuk, hogy vörös katona van ott eltemetve. Azt azonban nem volt szabad „tudnunk”, vagyis beszélnünk erről nem volt szabad. Ennek sajátos próbáját is átéltem. Egyszer tanfelügyelő volt nálunk, s megkérdezett erről bennünket. Mi „bölcsen” hallgattunk.

A front közeledtének idején különböző szóbeszédek, mendemondák terjedtek a tanyavilágban. Ezek egy része hihetetlennek tűnhet. Így például az is elterjedt, hogy újra szervezik a magyar vörös hadsereget. Ezt konkrétan egy (mai értékelésem szerint) középparaszttól „tudtam meg”. (A nevére is emlékszem, de a mai világban nem lenne ildomos ezt hangoztatni.)

Szülőföldemen több volt vörös katonát is ismertem. Egyikükkel az 50-es években tsz-tűzőrségben sok éjszakán át beszélgettünk élményeiről. Beszéltem olyannal is, aki azon kesergett, hogy a nincstelen parasztember ugyan úgy ment dolgozni a nagybirtokra, ami „ugyan úgy” nem volt az övé, mint korábban.

Az idők során sokat hallottam, olvastam, írtam is a Tanácsköztársaságról. Most befejezésként csak két dolgot emelek ki, ami véleményemet leginkább kifejezi. A Fáklya 1998. április-májusi számában cikket írtam „Néhány szó a magyar – honvédő – Tanácsköztársaságról” címmel. Ebben idézek Kéri Kálmán (MDF-es országgyűlési képviselő) nyilatkozatából: „Így lettem … tiszta lelkiismerettel vörös katona is, hiszen ez a hadsereg az ország határait védte.” (Magyar Honvéd, 1991. aug. 2.) Nemrég tartott előadásomban kiemeltem: „Szerintem… a Magyar Tanácsköztársaság nem megbukott. Meglehet, ha hagyják élni, valóban megbukik. De nem hagyták. Előbb leverték.” (Fáklya, 2018. december)

 

                                                                       Dr. Aggod József

 
PDF Nyomtatás E-mail
Dr. Kemény Csaba (1931-2019)
Írta: dr. Aggod József tiszteletbeli elnök   
2019. February 04. Monday 16:40

Dr. KEMÉNY CSABA

(1931-2019)

Pécsi Ágnestől kaptuk a hírt. Február 3-án elhunyt Dr. Kemény Csaba.

Kemény Csaba a rendszerváltás időszakában a magyar baloldali mozgalom egyik legkiemelkedőbb személyisége volt. Ottpa110449_kemnx_csaba.jpg volt a Baloldali Alternatíva Egyesülés, a Társadalmi Érdekegyeztető Tanács kezdeményezői, tevékeny munkásai között.

A BAL képviseletében részt vett és felszólalt társaságunk I. Országos Gyűlésén. Beszédéből – jegyzőkönyvünkből – idézek: „A BAL nem ért egyet azzal, hogy Magyarország nyugati minta szerinti polgári demokratikus úton fejlődjön tovább… Itt a kiutat a termelők dolgozó közössége jelenti. Nem csak a fizikai munkásokra gondol, hanem a szellemi munkásokra is.”

Kemény Csaba nézeteit mindig minden körülmények között vállalta. A 70-es években ezért börtönbüntetést is kapott. Külön tiszteletre méltó képessége, vonzereje volt arra, hogy megnyerjen előadónak, vitavezetőnek különböző tekintélyes közéleti embereket. Az általa szervezett fórumok mindannyiunk számára életre szóló élményt jelentettek.

Utolsó kezdeményezése a „Szövetség a baloldal megújulásáért elméleti-politikai műhely” volt. Ennek vitaanyagaiból több könyvet is jelentetett meg.

Látása súlyosan romlott, de világlátása éles maradt.  Életműve ösztönző tanulság mindenki számára, aki a világ jobbítását szeretné szolgálni.

Emlékét kegyelettel és tisztelettel őrizzük.

 

                                                                                  Dr. Aggod József

                                                                          a Május Elseje Társaság

                                                                                   tiszteletbeli elnöke


dr. Kemény Csaba búcsúztatása 2019. március 1-én, 11:15-kor lesz a Farkasréti temető Makovecz termében.

 
PDF Nyomtatás E-mail
Benkocs István 1930-2018
Írta: Dr. Aggod József   
2018. November 22. Thursday 13:58

BENKOCS ISTVÁN

1930-2018

88 éves korában itt hagyott bennünket Benkocs István, a Május Elseje Társaság alapító, örökös tagja, bátonyterenyei

pa260104_benkcs_oib.jpg

 szervezetünk lelke.

Korábban társaságunk honlapján http://www.majuselsejetarsasag.hu az Élő Tanúk sorozatban Berki Lászlóval tisztelegtünk előtte. Ennek felhasználásával emlékezünk most róla.

Pista bácsi 1930. szeptember 27-én született tíz gyermekes munkáscsaládba. Élete a 20. század magyarországi munkásemberének élete. Szinte gyerekként lett molnárinas. Bár szeretett volna tanulni, abban a rendszerben nem kapott erre lehetőséget.

1949 után (1955-ig) a Néphadseregben szolgált. Tanult a Zsámbéki Mezőgazdasági Szakközépiskolában. 1957-től nyugdíjazásáig (1985-ig) szénbányában dolgozott.

Mindig aktív közéleti ember volt, pártmunkás, propagandista. 1989-ben társaságunk alapítói között volt. 2005-ben elévülhetetlen érdemeket szerzett társaságunk bátonyterenyei szervezetének újjászervezésében. Háza, telke mindig nyitva volt a mozgalmi élet számára. Hálásan emlékszünk társaságunk ott tartott rendezvényére.

Példamutató szerepe volt abban, hogy helyi szervezetünk éveken keresztül ruhaneműek osztásával enyhítette bátonyterenyei dolgozótársai nehéz sorsát. Korát, egészségét meghazudtoló önzetlenséggel, áldozatkészséggel cipelte Berki Lacival együtt a Budapesten gyűjtött ruhaneműket.

Életének tanulságait, az új iránti fogékonyságát ajánljuk minden kor ifjúságának figyelmébe. Közel 80 évesen tanulta meg az internet használatát.

Benkocs István szerénységével, őszinte ízes beszédével társaságunk egyik legkedveltebb tagja volt. Éveken keresztül tagja volt a Május Elseje Társaság Országos Intéző Bizottságának.

Tisztelettel őrizzük emlékét.

                                                                                   Május Elseje Társaság

Benkocs István temetése 2018. november 28-án, szerdán 14 órakor lesz a Nagybátonyi falusi temetőben.

 
PDF Nyomtatás E-mail
100 éves az őszi rózsás forradalom és a köztársaság
Írta: szerkesztő   
2018. October 28. Sunday 09:54
Emlékezzünk az Őszirózsás forradalom és a Köztársaság
100. évfordulójára!

20121031007ten_krolxi_szobor_sifokon.jpg{mo

A fotó Siófokon készült 2012. okt. 30-án, a Parlament mellől odavittetett Károlyi Mihály szobránál. Jobbról a második Harsányi Iván.
 
PDF Nyomtatás E-mail
Menczel János (1926-2018)
Írta: szerkesztő   
2018. October 04. Thursday 08:11

92 éves korában elhunyt MENCZEL JÁNOS, a Május Elseje Társaság örökös tagja, a honlap szerkesztőbizottságának tagja.

Menczel János sokrétű közéleti tevékenységéről részletesen olvashatunk a „Centropa.org” webhelyen.

mencezl_szerzi.jpg

Életrajzi írását „Iratok nélkül” címmel a MET „Adalékok a történelmi igazsághoz” kiadványsorozatában jelentette meg. Sok – mai szemmel nézve – érdekes, értékes, megfigyelést tartalmaz jó humorral megírt, emberséget árasztó írása. Külön figyelemre méltó, ahogy szlovákiai és magyarországi szülőhelyének közös emlékét idézi.

Élete jelentős részében az újságírás, a híradás és a történelmi események megörökítése foglalkoztatta. A Magyar Rádió és Televíziónál a televízió hőskorában kezdett dolgozni, mint képszerkesztő, majd híradós. 1982-ben a Teletex Főszerkesztőség vezető helyettese lett. Ő volt ott az első számítógépes újságíró. 

Ezért külön is megtisztelő volt számunkra, hogy nyugdíjasként vállalta a munkát honlapunk szerkesztőbizottságában. Gazdag dokumentációs gyűjteményéből igyekezett minél többet hasznosítani.

Emlékét kegyelettel őrizzük!

 
PDF Nyomtatás E-mail
Harsányi Iván 1930-2018.
Írta: Aggod József   
2018. February 16. Friday 10:50

Dr. HARSÁNYI IVÁN

1930. május 7. - 2018. február 15.

88 éves korában, súlyos betegségben meghalt Harsányi Iván.

Harsányi Iván tevékeny, aktív részese volt több baloldali szervezet munkájának, tagja volt a Május Elseje Társaságnak is.

Harsányi Ivánról tudósként, mozgalmi és közéleti fellépéseiben mindig az emberség sugárzott.

Emlékét, példáját kegyelettel őrizzük.

 
PDF Nyomtatás E-mail
Rausch Lajos 1927-2018
Írta: Dr. Aggod József tiszteletbeli elnök   
2018. February 01. Thursday 10:33

RAUSCH LAJOS

1927-2018

2018. január 27-én 91 éves korában meghalt Rausch Lajos, társaságunk alapító, örökös tagja.

p5030181.jpg_rausch_lajos_fk.jpg

Rausch Lajos munkás élete összefonódott a munkásmozgalommal. Élete végéig harcos tagja volt a különböző szervezeteknek, amelyektől a dolgozó emberek sorsának jobbítását remélte, várta.

Tevékeny szerepet vállalt társaságunk alakításában, csepeli, budapesti szervezetünk munkájában. Még kilencvenedik évéhez közeledve is – korát meghazudtoló frissességgel – itt volt közöttünk. Felejthetetlenek harcos, bölcs hozzászólásai.

Tisztelettel, kegyelettel őrizzük emlékét.

 
PDF Nyomtatás E-mail
Magyari Iván (1934-2017)
Írta: Aggod József   
2017. June 21. Wednesday 14:37

MAGYARI IVÁN

(1934- 2017)

2017. június 18-án meghalt Magyari Iván, társaságunk alapító, örökös tagja, a Május Elseje Társaság Örökös Tagjai Tanácsadó Testületének ügyvezető titkára.

unnamed.png__magyari.png

Magyari Iván a népből jött és egész életében ennek tudatában tevékenykedett. Ízig vérig közéleti ember volt. Egyetemistaként, édesapjával együtt ott volt, ahol meggyőződése szerint lennie kellett, amikor bajba került az a rendszer, amely lehetővé tette az ő és egész dolgozó nemzedékének felemelkedését, tanult emberré válását.

Nem kérkedett, de bátor ember volt, sok ejtőernyő-ugrással. 1958-ban késleltetett nyitású nappali és éjszakai ugrásban magyar bajnok is volt.

Budapesten, a VII. kerületi Rottenbiller utcai általános iskolában kezdett tanítani és nyugdíjba meneteléig ott tanított történelem- földrajz szakos tanárként, majd igazgatóhelyettesként. Innen ment nyugdíjba 1993-ban. Úttörővezetőként sok gyereket vitt úttörőtáborba és kirándulni is. Pedagógus volt a szó igazi értelmében, sok tanítványa később is – felnőtt korában is tartotta vele a kapcsolatot.

Nyugdíjazás után sem tétlenkedett, a Pesti Központi Kerületi Bíróságon lett ülnök, és ott kamatoztatta a gyermekekkel és a szülőkkel kapcsolatos tapasztalatait büntető és családjogi perekben, egészen 70 éves koráig.

Magyari Iván részt vett társaságunk alapításának előkészítésében. Szerény, szorgalmas munkása volt a Május Elseje Társaságnak. Több cikluson keresztül tagja volt Országos Intéző Bizottságnak. Hozzászólásaival, megjegyzéseivel tevékenyen segítette munkánkat. Felesége, lánya segítségével akkor is itt volt közöttünk, amikor az egyedüli közlekedésre már nem vállalkozhatott.

Tisztelettel, kegyelettel őrizzük emlékét.

 

 
PDF Nyomtatás E-mail
Dr. Halász György (1947-2015)
Írta: szerk. - család   
2017. February 25. Saturday 14:44

Dr. Halász György

(1947. szeptember 5 – 2015. június 13.)

p2230022.jpghalsz_gyuri.jpg

Dr. Halász György, a Május  Elseje Társaság alapító, posztumusz örökös tagja volt.

Kiemelkedő szerepe játszott társaságunk szervezésében, I. országos gyűlésünkön. A Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokon tagja volt társaságunk delegációjának. Elvhűségével, szakértelmével, emberségével élete utolsó pillanatáig pótolhatatlan segítséget nyújtott tevékenységünkhöz.

Életútjának bemutatásához közöljük azt a búcsúbeszédet, ami a család nevében temetésén hangzott el:

Gyuri  búcsúztató

„Született Szegeden 1947. szeptember 5-én. Gyermekkori emlékei meghatározóak voltak és egész életében végigkísérték. Számára Szeged a szabadságot jelentette, gyerekként és felnőttként is. A jellegzetes szegedi beszéd az ’Ő’ betű sokak által nem tudott - mert nem tanulható - használata a budapesti elit iskola tanulóiból nevetést, tanáraiból inkább csodálatot váltott ki. Hosszú időnek kellett eltelnie, hogy az ’ő’ betűt a szavaiból elhagyja, de nem végleg, mert amint olyan közegbe került, ahol használták az ’ő’ betűt, ő is azonnal arra váltott. Szeged elhagyása mégis törést jelentett az életében. Eltűnt a mozgás korlátlan szabadsága, és a természet közvetlen közelsége is. Ezekről azonban nem volt hajlandó lemondani, és amikor már erre lehetősége nyílt, akkor pótolta mindkettőt.

Azonban a szabadság nemcsak a mozgásában, hanem gondolkodásában is elemi szükségletként jelentkezett. Élete másik meghatározója ugyanis az olvasás, a könyvek szeretete volt. Sokszor vonult olvasói magányba, és szinte falta a könyveket. Igaz, ez versre, prózára, krónikára csakúgy, mint a történelmi tárgyú könyvekre. Ennek eredményeként rendkívül kiterjedt irodalmi, történelmi, és hadtudományi ismerete volt, és ez a tudás semmit sem fakult az évtizedek során. De ha mégis meg kéne nevezni a legkedvesebbet, akkor az a XX. század történelme volt, aminek Ő nemcsak megélője, hanem formálója is volt. A XX. század eseményei és eszmevilága, mindazt hordozta, ami Őt igazán érdekelte és megérintette. Mindent akart tudni erről a századról, de szüntelen igénye volt arra, hogy azt maga is formálja a saját hite, és dinamizmusa szerint. Látta, mi a jó, és látta azt is, ami rossz volt.

Mindent elkövetett, még a biztos egzisztenciájának kockáztatásával is, hogy azok az értékek, amelyben hitt, ne vesszenek el. Kiállt, küzdött, és nem félt. Részese akart lenni, és részese is volt a rendszerváltásnak, a Nemzeti Kerekasztalnak. Ezt a harcot Ő maga így jellemezte: „Becsületből vívtam, nem lettem áruló.” Később erről némi iróniával így beszélt: „A mostanában eltörölt alkotmány jórészt a Velem folytatott harcban alakult ki. Így lettem felejtésre ítélt alkotmányjogász.”

A rendszerváltás utáni eseményeket indulattal, később derűs iróniával, vagy olykor metsző gúnnyal illette. Azt azonban visszatérően hangoztatta, és komolyan s gondolta, hogy a történelem törvényszerűségei előbb-utóbb így vagy úgy, de érvényre jutnak.

Talán éppen ezért nem meglepő, hogy munkája egy ideig az államigazgatáshoz kötötte, hiszen előbb a VIII. kerületi Tanácsnál, majd a Pest Megyei Illetékhivatalnál, végül pedig a Fővárosi Tanácsnál, mint kerületi referens dolgozott. Utóbbi helyen több életre szóló barátságot is kötött. Ezeket az éveket a komoly munka mellett a vidámság, és egymás folytonos megtréfálása jellemezte.

Ezt a fiatalos lendületet vitte magával az Államigazgatási Főiskolára, ahol később volt munkatársai közül kerültek ki jórészt a tanítványai. Nagyon szeretett, és nagyon tudott tanítani, talán éppen azért, mert Ő a gyakorlatból érkezett.

Itt érte a rendszerváltás, ami egy időre eltávolította az oktatástól, mert úgy érezte, hogy most fontosabb dolga van a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain.

De a sors visszaterelte az oktatáshoz, hiszen Őt bízták meg a pénzügyőrképzés Rendőrtiszti Főiskolán belüli megszervezésével. Számtalan nehézség ellenére a feladatot teljesítette és ez a tanszék ma is működik. Itt teljesült először az a gyerekkori vágya, hogy egyenruhás testülethez tartozzon.

Pályafutása utolsó állomása is a felsőoktatáshoz kötötte két évtizeden át. Ez volt a Külkereskedelmi Főiskola, ahol dékáni hivatalvezetőként, majd vezető jogászként dolgozott. Feladata összetett volt. Mindenekelőtt a Főiskola vezetésében első számú tanácsadóként kellett helytállnia. Ő volt a Főiskola jogásza „A Doki”, ugyanakkor hivatalvezetői minőségében tudta kamatoztatni mindazt a rátermettségét is, amit az operatív igazgatási feladatok az iskola életében megkívántak. Hallgató közeli fellépés jellemezte, amelybe belefért a HÖK választások erélyes koordinálása, de az egyéni hallgatói panaszok felkarolása is. Munkatársai mindig bizalommal fordulhattak hozzá.

Döntési javaslatai kialakításánál nem sajnálta az időt és az energiát, a mindenki számára legméltányosabb megoldás megtalálására és annak elfogadtatására. Kollegának, hallgatónak, szülőnek egyaránt segített, ha erre módja volt.

A felsőoktatás rejtelmeit jogszabályi és szakigazgatási hátterét Nála senki nem ismerte jobban. Mindenre talált megoldást. Mindig megtalálta azt a rövid és frappáns ötletet, amely egy-egy ügy rendezésének kulcsa volt. Ez volt a stratégia. Ugyanakkor a megoldások kibontásában kivételes képességgel bírt a csavaros gondolatsorok megfogalmazásának művésze volt. Ehhez magabiztos szaktudás, és a kollégák ismeretét biztosító szakmai empátia kellett.

Igazi Tanító volt. Szakmai tanmeséin, vezetők és munkatársak generációi nevelődtek. Nyugdíjba vonulását tudatosan készítette elő, mert át akarta adni ennek a jogászok által kevésbé ismert speciális területnek a rejtelmeit. Örömmel és büszkeséggel töltötte el, hogy hivatalát két, általa kinevelt jogász-növendékkel oszthatta meg, akikre az általa képviselt szakmai és erkölcsi értékek továbbvitelét is bízta.

Közösségteremtő alkat volt, nemcsak munkájában, hanem magánéletében is. Életének meghatározó szenvedélye a horgászat volt. Nem győzött dicsekedni a süllőkkel, pontyokkal, az unokaöccsével együtt kifogott 12 kg-os harcsával, na meg a kifoghatatlan halak legendáival. Kész mesét tudott kerekíteni egy-egy horgászélményből. Ennek a szenvedélynek az eredménye a Körös-holtága mellett felépített tanyája, amelyhez számtalan történet, vidám élmények, éjszakai fürdések, bogrács és grill-partik, és nem utolsó sorban több, életre szóló barátság kötődik.

Ebben az évben oda már nem jutott el, pedig annyi terve volt még, amit ott akart megvalósítani. Keserűen vette tudomásul, és azzal vigasztalta magát: „Hogyha behunyom a szemem, látom…”

De ugyanígy látta Szilvásváradot, ahova ugyancsak nem jutott el idén. Ő szerettette meg barátaival, akik közül húgával és Zsuzsival évente legalább háromszor visszamenetek, mert már ez volt a törzshelyük. Számtalan közös élmény, hosszú séták, és valami különös varázslat fűzte egyre szorosabbra hármójuk barátságát, Szilvásvárad szeretetét, és ez a kettő lassan eggyé vált...

A természet iránti szeretetet a Zsíros hegy és a Tisza szeretetében is megnyilvánult. Előbbi két keze munkája nyomán szépült évről-évre, a másikhoz gyermekkori emlékek fűzték.

Lelkes operalátogató, és a bérletújítás nagymestere volt.

Őszinte, egyenes, jóérzésű, tiszta ember volt, aki nem nélkülözte a humort, de az iróniát sem. Szerette a barátait, de betegsége az utolsó időszakban megakadályozta, hogy gyakran találkozzon velük. Tudta, hogy nagy űrt hagy maga után. Elsősorban húgát, unokaöccsét, családját féltette, és barátainak gondjaira bízta Őket.

 

Egy igazi életigenlő, a jó társaságot, vidámságot kedvelő, a családját és barátait őszintén szerető ember búcsúzik.

 
PDF Nyomtatás E-mail
Csizmazia Pál (1935-2017)
Írta: Dr. Aggod József   
2017. February 16. Thursday 13:11

CSIZMAZIA PÁL

(1935-2017)

2017. február 14-én súlyos betegségben elhunyt Csizmazia Pál, a Május Elseje Társaság alapító, örökös tagja, a

pa180155.jpg__csizmazia_heti_hetesen.jpg

felügyelő bizottság egykori elnöke. Kidőlt társaságunk egyik tartóoszlopa.

Kevés hozzá hasonló elvhű, önzetlen, tevékeny, a szó nemes értelmében emberséges embert szült anya. Volt társaságunk történetében olyan pillanat, amikor az ő önzetlen segítsége nélkül nem tudtunk volna tovább létezni.

Mindig kezdeményezett, kezdeményezésre sarkallt bennünket. Neki köszönhetjük például, hogy van honlapunk. Még kórházi ágyán is volt javaslata: foglalkozzunk a május elsejei Fáklyában a világ tulajdon- és jövedelmi viszonyaiban tapasztalható egyenlőtlenségekkel.

Mindig azt kereste, hol, hogyan tud a legtöbbet tenni dolgozó társaiért, az emberért. Tevékeny és nagyon eredményes közéleti-szakmai munkát folytatott. Ha egyszer megírják a Haladó Erők Fórumának történetét abban kiemelkedő helye lesz Csizmazia Pálnak. Ő volt a szakmai-közéleti tagozat lelke. Hihetetlen tekintélyt vívott ki magának. Tanúi voltunk annak, hogy – bár papírja középfokú végzettségről szólt – akadémikusok közéjük tartozónak ismerték el. Tóth Miklós dokumentumtárában nagyon sok rá vonatkozó fénykép és videó anyag található. Ezeken ott láthatjuk Palit minden fontos baloldali tűntetésen, pártrendezvényen.

Csizmazia Pál volt a Duna-Tisza Csatorna legújabb kori történetének egyik profétája és kubikusa. Társaságunk történetének talán legdicsőbb fejezete az ezzel kapcsolatos tevékenységéhez kapcsolódik. Nem rajta múlott, hogy nem élhette meg ennek megvalósulását.

Nagyon sokat tett értünk, tágabb mozgalmi családjáért. Rajongásig szerette kis családját. Mindent megtett súlyosan beteg édesanyjáért. Emlékszünk, hogy lesújtotta felesége halála. Mindig ragaszkodással beszélt fiairól, büszke volt unokájára.

Tisztelettel, kegyelettel őrizzük példás életének emlékeit!

 

 

hpim1731_csizmazilk.jpg hpim1358__csizmazia_magyarz.jpg
 
<< Első < Előző 1 2 Következő > Utolsó >>

Találatok 1 - 10 / 19
 
Tartalom
 
Copyright Május Elseje Társaság 2008. | jognyilatkozat
oldaltérkép