majuselseje_fejlec_900x120_02.jpg
Hírek - események | Bemutatjuk | Civil élet | Emlékezzünk | Pódium | Galéria
Főoldal
Bemutatkozunk
Dokumentumok
Fáklya
Kapcsolat
Galéria tartalom
 
PDF Nyomtatás E-mail
Volt egyszer egy munkásmozgalom
Írta: Hegedűs Sándor   
2009. December 25. Friday 09:41
(A szerzőt a Fáklya decemberi számában megjelent 2010. évi évfordulónaptár ösztönözte cikke megírására. A szerk.)

      Miközben nem is egy párt akad hazánkban, amely a baloldali értékek örökösének, felkent képviselőjének tekinti, hirdeti magát – együttesen és külön-külön is rendre megfeledkeznek a hagyományok ápolásának, éltetésének erkölcsi parancsáról.

     Sokszor, sokat és igencsak hosszan kellene elmerengnünk azon, hogy zengzetes szólamaik mennyire állják ki az igazság próbáját, ha még a csakugyan kétség és vita nélkül – akár közösen is – vállalható hagyományok sem tűnnek fel számukra. Úgy lépnek át jeles évfordulókon, hogy – acsargó külső és belső pártcsatározásaik közepette – észre sem veszik. Így persze nemcsak meglátni, de láttatni sem képesek azt, hogy két századforduló óta mennyi értéket teremtett a baloldal. Ekként aztán nem csak elszenvedői, hanem teremtői is annak a közhangulatnak, amelyben – megélt, megismert tapasztalatok híján, pusztán a mai médiára, politika-, oktatás- és írástevőkre támaszkodva – sokak számára céltáblává silányul minden, ami „baloldali”. Csendestársként passzív közreműködők – jogi fordulattal élve – pszichikai bűnsegédek ebben.

     Félve írom le, de kénytelen vagyok rá, a tévedés kockázatát is magamra vállalva: úgy tűnik, fogalmuk sincs a baloldali hagyományokról. Arról, hogy a párt és pártpolitika eredendően csak eszköz volt és nem cél, az elesettek, hátrányt szenvedők, kisemmizettek érdekében s a részvételükkel indult civil szerveződések – az agrár- és munkásmozgalmak – felerősítésében, az említett rétegek képviseletében.

     Csak két fájó példa mindezek szemléltetésére. 2008 tavaszán volt századik évfordulója annak, hogy megalakult a Munkás Testedző Egyesület, majd még az év decemberében, annak is, hogy az MTE-n belül létrejött a Turista Osztály. A szervezet jelentőségének érzékeltetésére elég talán csak az egyesület által létrehozott gödi Fészket, vagy a Nagyszénási és Kevélynyergi Turistaházat említeni, s az egészségkultúra, a munkás-rekreáció, az önbecsülés és közmegbecsülés társadalmi értékekeiről már nem is kell szólni. Mégis, a jogutód – egykor Vörös Meteor –, a mai Meteor SE ünnepi ülésén kívül az évforduló, s ez a múlt a jelenben visszhangtalan maradt. Még csak egy – magát baloldalinak nevező – párt által szervezett túrakiírás, vagy nagyobb nyilvánosságot kapott szimpla kirándulás sem emlékeztetett a dicső hagyományra.

     Ami miatt jelen sorok írója – hosszas fontolgatás után – számítógépe klaviatúrájának püfölésébe kezdett, az egy másik elszalasztott lehetőség. 2009. december 5-én volt száz éve annak, hogy felavatták az újpesti Munkásotthont. (Az avatóbeszédet 1809-ben Bokányi Dezső, a kőfaragóból lett szakszervezeti vezető, akkor épp a Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár aligazgatója tartotta.) Az intézménynek egyébként megalakulását követően saját munkászenekara, dalárdája, szavalókórusa, irodalmi színpada, rajzköre, könyvtára és olvasóterme is működött. Oktatási, nevelési, tájékoztatási feladatokat egyaránt betöltött, közkedvelt szórakozó és találkahely lett. A munkásművelődés valódi, modell-értékű otthonává vált. 

     Mégsem jelentek meg cikkek az évforduló kapcsán, nem rendeltek meg dokumentumfilmet, nem nyitottak kiállítást, nem adtak ki könyvet, nem tartottak emlékülést, nem osztottak díjakat… Ez alkalommal sem keresték a lehetőséget a kéznyújtásra.

     Persze ennél nagyobb hibákat is elkövettek. Miért pont ezen háborgok? Az idő ezt is megoldja majd. A történelem számos példája igazolja, hogy akik elfeledik a múltat, azokat mindig kirostálja az idő, őket is a feledésbe süppesztve.

   Sejthető, hogy a renyheségből vagy tudatosan feledni hagyott agrár- és munkásmozgalmi hagyományoknak, valamint (s főleg) a sorvadni hagyott civil mozgalmaknak rövidesen nagyon keserű, és igen súlyos árát kell fizetni. Sajnos ebben egyetemes – még ha nem is oszthatatlan s semmiképp sem azonos mértékű – a teljes hazai baloldal és „baloldal” felelőssége.

     Lenin azt állította, hogy „a vert seregek jól tanulnak”. Ha megállapítása igaznak bizonyul, rövidesen szükségszerűen bekövetkezik a baloldali civil mozgalmak és szervezetek reneszánsza.

     A Fáklya, a Május Elseje Társaság folyóirata legutóbbi számában, Dr. Kohánka András összeállításában terjedelmes összeállítást közölt 2010 jelesebb évfordulóiról.
     Ezt egészítem ki néhánnyal magam is. Jól jöhet, ha tudunk, és kötelességünk lenne méltó módon megemlékezni róluk.

Néhány jeles évforduló:

125 éve

1885. április 13.
Lukács György marxista filozófus, esztéta és politikus születése.

1885. május 1.
Gárdos Mariska, író, a Nők Asztaltársasága, majd a Magyar Munkásnő Egyesület egyik alapítója, a Nőmunkás c. lap első szerkesztője (1905), szakszervezeti vezető, a kereskedelmi alkalmazottak szervezője, a vasárnapi munkaszünetért és a záróra intézményéért vívott harcuk egyik vezetője, az Magyar Nők Demokratikus Szövetsége alelnöke, újságíró születése.

1885. november 17.
Arató Emil, szociáldemokrata, majd kommunista, a munkásbiztosító pénztár körzeti orvosa, az Alkoholellenes Munkásszövetség elnöke, az 1920-as években a Munkáskultúra című lap szerkesztője, a Budapesti testnevelési és Sportegészségügyi Intézet igazgatója születése.

100 éve

1910. június-július
Nagy aratósztrájk-hullám Arad, Bács-Bodrog, Bihar, Csanád, Fejér, Heves, Pest, Szolnok, Torontál és Veszprém megyében.

1910. szeptember 10.
A munkások Budapest valamennyi kerületében nyilvános gyűléseken tiltakoztak a lakbéruzsora ellen.

1910. november 16.
Budapesten megalakult a Törekvés Kör, a sütőmunkások kulturális szervezete.

1910. november 24.
A budapesti gabonamunkások egynapos munkaszünettel adóztak a közeli napokban elhunyt orosz író, Lev Tolsztoj emlékének.

1910. december 6.
A Magántisztviselők és Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szövetsége a polgári jellegű Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Egyesületével közös nagygyűlésen tiltakozott a vasárnapi munkaszünet tervbe vett megrövidítése miatt, s követelte a 36 órás vasárnapi munkaszünetet, valamint a magánalkalmazott osztállyal rendelkező munkáskamarák felállítását.

75 éve

1935. január 11.
Nyíregyházán mintegy 200 munkanélküli tüntetett. A rendőrség a tüntetést kardlappal verte szét.

1935. április 7.
Tizennégy szakma bizalmijai tartottak közös gyűlést Budapesten, s határozatukban tiltakoztak az olasz fasiszták által életre hívott, s Gömbös Gyula által Magyarországon is meghonosításra szánt munkáskamarák (Nemzeti Munkaközpont) felállítása ellen.

1935. április 25.
A Magyarországi, Szállodai, Éttermi és Kávéházi Alkalmazottak Egyesületének budapesti nagygyűlésén száztagú küldöttséget választottak, amely a borravalórendszer eltörlését kezdeményezte a kereskedelemügyi miniszternél.

1935. június 11.
Újpesten sztrájkba lépett 1400 famunkás a 48 órás munkahét és a minimálisan 44 filléres munkabér bevezetése érdekében.

1935. június 26.
Régi munkásmozgalmi követelések érnek célt: az országgyűlés 33-as bizottsága elfogadja a 48 órás munkahétről és a minimális munkabérek megállapításáról szóló rendeletet.

1935. június 30.
A Gömbös-féle Nemzeti Munkaközpont építőmunkás-tagozatának alakuló nagygyűlését szétzavarják a szakszervezetbe tömörült építőmunkások.

1935. július-augusztus
Tekintettel a német és olasz fasizmusra, a Komintern (Kommunista Internacionálé) moszkvai VII. világkongresszusának küldöttei a következetes európai népfrontpolitika mellett foglalnak állást.

1935. július 19.
Megjelent Marx Károly: A tőke című munkájának magyar fordítása, melynek magyarázó jegyzeteit Jeszenszky Erik álnéven Molnár Erik írta.

1935. július 25.
Mintegy tízezer fővárosi építőmunkás, melynek következtében a kereskedelemügyi miniszter az egyes iparágakban legkisebb munkabér megállapítására bizottságokat állít fel.

50 éve

1960. február 4.
Miután a termelő szövetkezeti tagok is rendes nyugdíjjogosultsághoz jutottak, öregségi és munkaképtelenségi járadékot ítéltek meg azon idős vagy munkaképtelen téesztagok részére, akik koruknál fogva már nem tudták megszerezni a nyugdíjjogosultsághoz szükséges időt.

1960. szeptember 28.
A főváros egykori szégyenfoltja a Mária Valéria-telep nyomortanyái helyén 1957-ben felépült lakótelepet a IX. kerületi Tanács által meghirdetett pályázat alapján József Attiláról nevezték el.

 
< Előző   Következő >
 
Tartalom
 
Copyright Május Elseje Társaság 2008. | jognyilatkozat
oldaltérkép