Marx Károly születésének 200. évfordulójára
Írta: Dr. Aggod József   
2018. April 30. Monday 09:52


KARL MARX

1818. május 5.


Karl Marx születésének 200. évfordulójára

felidézem a Kiáltvány néhány gondolatát

 

1./ „Világ proletárjai…” „Valamennyi ország proletárjai…” Melyik változat fejezi ki jobban „a valóságos világ dialektikus mozgásának tudatos reflexét”? Az eredeti vagy a dialektika-mentesített, simábban hangzó magyar változat? (Eszembe jut: ma például mindegy, hogy „EU-polgárról” vagy "EU-államok polgárairól” beszélünk? A Május Elseje Társaság kiadványa, a Fáklya 2004-ben hazánk EU csatlakozása alkalmából „Az állampolgárok Európájáról” közölt cikket.)

Marx és Engels a kapitalizmus világméretű kiterjesztésének és a kizsákmányolás ellen vívott küzdelemnek a kérdésével foglalkoztak. Ugyanakkor, ezen belül konkrétan az egyes országok proletariátusának és mozgalmának  helyzetét elemezték: „A munkásosztály helyzete Angliában”. Arra a következtetésre jutottak például, hogy az angol proletariátus egyre inkább elpolgáriasodik… A proletariátust (és mozgalmát) egyáltalán nem ellentmondásmentes valaminek tekintették.

2./ Szemléleti értelemben ehhez kapcsolódik a proletariátus nemzethez való viszonyának sok félreértéssel járó története. Egyszerű megállni egy önmagában igaz kitételnél: „a munkásoknak nincs hazájuk.” (Ez egyébként egybecseng Petőfi korabeli versével: „Haza csak ott van, hol jog is van…”)

Ebből azonban semmiképpen nem következik az, hogy hagyjuk a nemzetet másra. (Érdekes megfigyelni, hogy a ’legkommunistább’ ember is, ha autóját ellopják, megpróbálja azt visszaszerezni, nem hagyja másra…) A Kiáltvány szerint történelmi hivatásának teljesítése, a politikai hatalom meghódítása során a proletariátusnak „nemzeti osztállyá kell emelkednie, önmagát nemzetté kell szerveznie, ezért maga is még nemzeti, bár semmi esetre sem burzsoá értelemben.”

Jellemző, hogy Marx a Párizsi Kommünt „nemzeti kormánynak”, „munkás kormánynak”, „nyomatékosan nemzetközinek” tartotta. Az antifasiszta küzdelmekből a hazafiság és internacionalizmus együtthatásának létfontosságú tapasztalatai is ránk hagyományozódtak. 

Meg kell találnunk e tekintetben is a 21. századi dialektikus kölcsönhatások mozgalmi kulcsát.

3./ Érdemes újragondolni a Kiáltvány egyik fontos kitételét: "A kommunisták végül mindenütt az egész világ demokratikus pártjainak szövetkezésén és egyetértésén munkálkodnak."

4./ Nagyon fontosnak tartom a Kiáltvány záró következtetését. Ebben Marx és Engels a materialista dialektika logikájában megfogalmazzák az emberi társadalom jövőjéről alkotott felfogásukat. E szerint az, hogy a proletariátus „uralkodó osztállyá teszi magát”, nem cél, hanem eszköz. Eszköz, amellyel „megszünteti az osztályellentétnek, egyáltalán az osztályoknak a létfeltételeit, és ezzel saját magának, mint osztálynak az uralmát is. A régi polgári társadalom s a vele járó osztályok és osztályellentétek helyébe olyan társulás lép, melyben minden egyes ember szabad fejlődése az összesség szabad fejlődésének feltétele.”

 

                                                                                   Dr. Aggod József