majuselseje_fejlec_900x120_02.jpg
Hírek - események | Bemutatjuk | Civil élet | Emlékezzünk | Pódium | Galéria
Főoldal
Bemutatkozunk
Dokumentumok
Fáklya
Kapcsolat
Galéria tartalom
 
PDF Nyomtatás E-mail
Gyászbeszéd
Írta: Szilas Antal   
2016. November 30. Wednesday 09:53
GYÁSZBESZÉD

a Commandante emlékére

images_castro.jpg90 éves korában elhunyt a kubai forradalom vezetője, Fidel Castro. Talán utolsó azok közül, akik országukban kiharcolták, megvalósították és vezették a közösség tulajdonán alapuló politikát és társadalomépítést. És egyetlen, aki meg nem alkulvó módon biztosította a legsanyarúbb körülmények között is a szocialista rendszer dolgozó emberek számára elfogadható életszínvonalát.

Szembe kellett néznie a mai világ leghatalmasababb birodalmának közelségével, az ellenséges környezet acsarkodásával, a termékeiket leárazó világpiaccal, a nyersanyag és tudásbeszerzés embargóival, majd a szövetséges munkáshatalmak árulásával. Tántoríthatatlanul küzdött a latin-amerikai szegénység elnyomatása, a tőkés terjeszkedés minden formája ellen. Bebizonyította, hogy szorgalmas munkával talpon lehet maradni az ármánykodás és pénzhatalom teljes ármádiájával szemben.

A szomszédos Egyesült Államokban a vagyonukat vesztett emigránsok háttértámogatásával számtalan alkalommal kíséreltek meg merényletet ellene, sikertelenül. A szovjet rakéták telepítésével kialakult nemzetközi konfliktus végül békés rendezéssé szelídült - és ezt akkori ellenfele nem élte túl, nem bocsátották meg neki fegyverokádó megbízói a vérfürdő elmaradását (nem biztos, hogy csak kubaiaknak köszönhetően).

Dobálnak is rá kígyót-békát, dicstelenítő minősítéseket a jobboldali kizsákmányolók harci seregei. Mintha a vietnami meg iraki háborúk vagy az "arab tavasz" borzalmai nem érnének fel egyes valóban "véres diktátorok" akcióival... De hogy ezeket a most kegyeletből ki nem mondható szavakat magukat baloldalinak minősítő szervezetek és hírlapírók is ismételgessék (nem finoman hivatkozva más szemléletűekre), az már arcpirító. A szociális érzékenységükre olyan büszke véleményformálók átgondolhatnák végre: szabad-e a közösség érdekeiért, az általános foglalkoztatás visszaállításáért folyó handabandázás közben lecsepülni, felemlegetni a korábbi építkezés esetleges hibáit, tévedéseit. Egy háborúban bizony lehetnek - sajnos - mindkét oldalon talán ártatlan áldozatok is, de a Commandante elévülhetetlen érdemeit nem lenne szabad objektív szemmel lebecsülni.

Ő volt netán az egyetlen „diktátor”, aki képes volt kellő időben hatalmáról lemondani. Említsen bárki olyat, aki képes volt ugyanezt megcselekedni…

Tántoríthatatlan Commandante!

Nyugodj békében, és maradj meg mindörökre néped, valamint a társadalmi haladást, az alkotó munka megbecsülését, a kizsákmányolásmentes, igazságos jövedelemelosztást magukénak valló gondolkodók pozitív emlékezetében.


 
< Előző   Következő >
 
Tartalom
 
Copyright Május Elseje Társaság 2008. | jognyilatkozat
oldaltérkép