majuselseje_fejlec_900x120_02.jpg
Hírek - események | Bemutatjuk | Civil élet | Emlékezzünk | Pódium | Galéria
Főoldal
Bemutatkozunk
Dokumentumok
Fáklya
Kapcsolat
Galéria tartalom
 
Pódium
PDF Nyomtatás E-mail
Hol zsarnokság van...
Írta: Dr. Kovács Zsuzsa   
2020. May 05. Tuesday 16:48

Dr. Kovács Zsuzsa gyermekorvos verse:

Hommage á Illyés Gyula 2020

           Hol zsarnokság van,
           ott zsarnokság van.
           A pofára osztott
           közmunkában.
           A járdára terített
           karton-ágyban.
           A vészhelyzet okán
           ürített kórházi ágyban.

           Hol zsarnokság van,
           ott zsarnokság van.
           A focistadion
           VIP páholyában.
           Az ibizai
           kiruccanásban.
           A celeb cicák
           csacsogásában.

           Hol zsarnokság van,
           ott zsarnokság van.
           A cirkusszá alázott
           Országházban.
           A papagálykommandó
           acsarkodásában.
           A médiából ömlő
           agymosásban.

           Hol zsarnokság van,
           ott zsarnokság van.
           A cigánysoron
           roskadó vályogházban.
           Az „okosba megoldjuk”
           összekacsintásban.
           A Londonban mosogató
           magyartanárban.

           Hol zsarnokság van,
           ott zsarnokság van.
           A kétségbeesett
           éhséglázadásban.
           Az „elegünk van”
           felkiáltásban.
           A mindent elsöprő
           felindulásban.

 
PDF Nyomtatás E-mail
Kaffka Margit: Petike jár
Írta: Kaffka Margit   
2020. April 30. Thursday 16:37


Kaffka Margit:

          PETIKE JÁR

          Két harcsaszájú, picike jószág,
          Butácska, édes gyerektopán,
         Tétova, együgyű, - tündéri nesszel
         Most tipeg átal egy ócska szobán.
         - Ébred a szívem játékos kedve,
         Elborít hófehér virágeső. -
         Amikor látom a kacagásom
         Hangosan, édesen csapkod elő.
         Sok régi holmin, szürke íráson
         Úgy fut, iramlik száz furcsa sugár,
         S én ennek is, annak is kiáltani vágyom:
         - Tip-top! Megindult. Petike jár!
 

          Még fogja erősen az asztallábat,
         És nyitva az ajka és úgy kipirul!
         Hős emberi lázzal, tüzes akarással
         E rózsarügyecske megállni tanul.
         Most, - most! Elhagyja és indul előre,
         Hogy csetlik-botlik, mily tévedező!
         Tip-top! S aprózva, közbe megállva
         Koppan vitézül a törpe cipő.
         Már ideér. Most nyújtja a karját.
         - "Csak lassan, okosan, Peti fiam!"
         S megered szaporán, - elesni nem ér rá,
         Előre hajlik - s az ölembe van.
 

         Tetszik a játék. Kezdeti újra.
         A karszék mellé kerülök én,
         Nagyhosszút lépne, nagyhamar elérne,
          S fölbillen szegényke az elején.
          Remeg a szája, sírni szeretne,
          Szétnéz: sajnálja-é valaki?
          Gondolkozik... majd felkél szepegve,
          S új erővel fog újra neki.
          Rózsaszín ujját előre tartva,
          "Tip-top" - így indul óvatosan,
          Halkan, selypítve biztatja magát, hogy:
          - "Csak las-san! - Okos-san! - Peti fi-am!"
 

          S elnézem hosszan, homályos szemmel,
          Borús káprázat száll le reám.
          ...Tűnnek az évek... Megöregedtem...
          S ím néha erős lépés zaja hallik,
          Jön egy daliás, ifjú legény,
          -"Te vagy? Mit adjak? Kávét-e? Kalácsot?" -
          Tip-top! Öregesen járom körül én.
          S míg sok vidám csínyjét, nagy küszködését
          Sorra beszéli, kacagva, vígan, -
          Reszketve, ijedten suttogom én el:
          - "Csak lassan,
         Csak lassan, okosan, Peti fiam!"
  1903

 viewerca605k94.png_anyk_napja.png

 
PDF Nyomtatás E-mail
Két legyet egy csapásra
Írta: D. Szebeni András   
2020. March 21. Saturday 20:40
 

KÉT LEGYET EGY CSAPÁSRA

Az elmúlt néhány hétben a világpolitika központi kérdésévé vált a koronavírus járványos elterjedésének problematikája. Lassan az egész média működése ezzel töltődött fel, minden esemény ehhez kötődik, nincsen hír, amely ne elemezné a viszonyulást az új kórokozóhoz.

Miközben a ténylegesen biológiailag fertőzöttek és halálos áldozatok száma az emberiség létszámának ezred milliomodában mérhető, a lelki fertőzöttség szinte száz százalékos. Ami a nemzetközi politika meghatározó elemévé vált alig néhány nap alatt.

Az emberek tevékenységére legnagyobb befolyást jelentő állami hatalom számára – a hatáskörébe tartozó törvényalkotó szerep, igazgatási és erőszakszervezeti hálózat, ideológiai

és hírközlési túlsúly birtokában – ez a kényszerhelyzet egyszerre korlátlan felhatalmazást biztosított; egyrészt minden korábbi nehézséget alárendelhetett az egészségügyi válság megoldásának fontossága alá, másrészt karanténba zárhatta az ellenvélemények érvényesülési lehetőségeit.

Már 2019 vége felé felröppentek a világgazdasági válság kialakulásának feltételeire vonatkozó előrejelzések. Rebesgették az autóipart – s íme: a magyarországi gyárak azonnal megkezdték az üzembezárásokat és elbocsátásokat. Az idegenforgalom grandiózus profittermelése a hozzátartozó emberi erőforrások tényleges mennyiségéhez (a „hozzáadott érték”-hez) képest igencsak túlzottnak tűnt – s íme: pillanatok alatt semmivé foszlott. A megújuló energiaforrások szabályozására vonatkozó előírások általános elfogadtatása késett, s közben a megújuló energiaforrások drága kiépítésével szemben a fosszilisek ára drasztikusan csökkent. Az új típusú munkahelyteremtéssel szemben nálunk a pénzügyi átcsoportosításokat preferálják, ami a hasznosítható termékek mennyiségének növelése helyett a meddő gazdagodási felhalmozást segíti. A hasonló gazdasági válságjelenségeket a koronavírus-válság hatásaira lehet rákenni. (Első légy.)

Nem Magyarország az egyetlen, ahol az uralkodó nemzeti kormányzati elméletekkel szemben egyre nagyobb tiltakozás folyik. A fertőzésveszély miatt ideális kijárási tilalom valamilyen formájának előírása, a tömegrendezvények felfüggesztése, a nyílt tiltakozó megmozdulások megakadályozása a reformáló gondolatok, evolúciós vagy revolúciós elképzelések térnyerésének biztos akadálya, azonnali rendőri fellépést tesz lehetővé mindenféle ellenzék letörése számára. Csak engedélyezett keretek közt mondj véleményt, kedves „ugrabugra”. (Második légy.)

Ezek után talán mondani sem kell, hogy a vírus eseményei a kormányzó erők malmára hajtják a vizet. Ha megfékezik a járványt, akkor dicsőségre jutnak, ha mégsem, az az ellenzéknek is szörnyű lenne. Így aztán nem véletlen, hogy fel-felreppennek olyan rémhírek, hogy a COVID-

19-nek is keresztelt biológiai organizmusok nem is természetes úton jöttek létre, hanem kitenyésztették és véletlenül (vagy nem) szabadultak el. A kapott megnevezés ugyanis vészjósló, lehetett akár több korábbi változata is, és a 19-et esetleg a megjelenés évéről kapta.

A hivatalos vélemény ezt természetesen cáfolja, de hát melyik titkosszolgálat árulná el boszorkány konyháját a közvéleménynek.

Az elmondottak fővonala nem pusztán szép hazánkra, hanem a magántulajdonon alapuló minden állami berendezkedés apparátusaira vonatkozik. A kibontakozás társadalmi elfogadhatóságára vonatkozó remények a távoli jövő ködébe vesznek. Magyarországon ráadásul a tájékoztatás egészen különleges módja – melynél érdemi intézkedésről csak a miniszterelnöknek vagy előzetesen kioktatott megbízottjának szabad beszélni, a többieknek térde-lelke remeg, ha megszólalni kellene – arra utal, hogy valaki többet tud, mint közöl. Ekkor meg hogyan várja el (a félelmen kívül) a teljes közösség jóindulatú együttérzését.

És ha többet tud, katonai erővel akár a legyek számát korlátlanul szaporíthatja, mint az ellenszérum nélküli COVID-kisérleteket…

                                                                                   D. Szebeni András
 
PDF Nyomtatás E-mail
Gondoljuk át alaposan!
Írta: Szebeni András ügyvezető főtitkár   
2019. January 27. Sunday 16:02

GONDOLJUK ÁT ALAPOSAN!


Induljunk ki abból, hogy O1 Géniusz. Ő talán a világtörténelem egyetlen olyan államvezetője, aki képes volt számottevő ellenállás nélkül visszavezetni a rá (nem) bízott társadalmat kétezer évvel, az űrkorszaki (részben szociális) demokráciákból a rabszolgatartó rendszer születő félben lévő kereszténységének korszakába. Aki ellenfeleit a szabályozott verseny feltételei helyett háborús ellenségnek tekinti és bár fizikai megsemmisítést még nem alkalmaz, de országgyűlési képviselőket lábcsavarással fegyelmez és aránytalan erőfölényben könnygázt fuvat fegyvertelen tüntetőkkel szemben. Aki a tudományos-technikai forradalom energiáival működtetett termelési technológia körülményei között az elosztási viszonyokat a legprimitívebb kizsákmányolás módszereivel irányítja még a legfontosabb termelőeszközök birtokosainak is csak elenyésző kisebbségét bevonva a kedvezményezettek körébe.

Ha ez nem igazi zsenialitás, akkor semmi. Bár – ha hinni lehet az ősök tapasztalatainak, akkor a zseni és az őrült között csak egy vékony mezsgye a határ – és ez a sáv még nincsen determinálva.


A közelmúltban bekövetkezett események alapján nyilvánvaló, hogy az ellenzéki képviselők akciója és a hátuk mögött felsorakozó tüntetők – pártok, szakszervezetek, civil szerveződések és nem Orbán-hívők, nemzetközileg tiltakozó meghatalmazottak – szerint is a jogállamiság utolsó morzsáit fogyasztó hatalomgyakorlás alapfeltételei mellett nincs békés lehetőség a köz- és magánhadseregek, médiatúlsúly és ügyészségi felfogások ellenállásának felszámolására. Minden körülmények között szükség lenne egy olyan jogi megtámasztásra, mely tömegvéleménnyel megtámogatott, alátámasztott jogi hátteret jelenthetne a NER-ség megzabolázására. Ilyet pedig csak egy jól összerakott új – valóságos közakaraton, társadalmi összefogáson, gazdaságpolitikai megfontolásokon alapuló szociális és az állampolgárok semmiféle megkülönböztetését nem engedélyező alkotmány szövegtervezete képezhetne.

A legfontosabb szakszervezeti szövetség vezetője már „új köztársaságot” vizionál, miközben egyetlen szakszervezet sem mutatott hajlandóságot egy olyan kezdeményezés beindításához, mely legalább a társadalom teljességét képviselő személyek alapjövedelmének meghatározásához a képességet és képzettséget (természetesen az életkor és tapasztalatok figyelembe vételével) fogadta volna el kiindulópontnak, nem egy cukrosbácsi krisztusi jóindulatát. Az állampolgárok minél szélesebb körének állásfoglalását és egyetértését kell átgondolni és megszerezni egy biztonságos és jövőbe mutató elképzelés meghatározásához – melyhez elég tapasztalatot szolgáltat az Európában egyedülálló politikai szolgalelkűség.

Az új tervezet legalapvetőbb szempontjának kell tekinteni, hogy a bírói („felügyelőbizottsági”) hatalom függetlenségét vissza kell állítani. Ennek felügyelete pedig a köztársasági elnök intézményrendszere, ahol nevezett személyt a „nép” jelöli ki, nem az országgyűlés a korábbi teljesítményével, hiteles tekintélyével kiemelkedett jelöltek közül (választás vagy népszavazás útján – gondoljuk át!). Ezen túlmenően a törvényalkotás folyamatába be kell vonni a „lakosság” országgyűlési képviselőin túl minden országos érdekvédelmi szervezetet (melyek közé a pártokon kívül a szakmai, korosztálybeli, etnikai, vallás-közösségi, nemzeti, tudományos, értékvédelmi és egyéb csoportok is beletartoznak) és meg kell határozni a visszahívhatóság feltételeit. El kell érni, hogy minden állampolgárnak azonos értékű szavazata legyen. Garantálni kell a hatalomgyakorlás által érintett minden polgár életbiztonságát, melyhez az egészséges lakhatáson kívül az egészség megőrzése, a munkavégzés lehetősége is hozzá tartozik (minden elem itt most nem részletezhető). Összhangba kell hozni az állampolgárok jogait az állami hatalom kötelezettségeivel és az állam jogait a polgárok kötelezettségeivel. (Például biztosítani kell az állampolgárokat önhibájukon kívül ért károk azonnali megtérítését – az utólagos felülvizsgálat kötelességével párosítva.)

A tervezetnek ki kell terjednie a nemzetközi kötelezettségvállalások szabályaira, a pillanatnyi uniós előírások betartására, a nemzetközi kötelezettségvállalások országgyűlési jóváhagyására, a közvélemény teljes körű tájékoztatására, a titkosítás szabályainak külpolitikai követelményekkel összhangba hozott betartására. Nem engedheti meg bírósági döntés nélkül a szerzett jogok bármiféle csorbítását, a különbségtételt bármilyen nyelvi, vallási, kulturális felfogás között, a kirekesztést, rasszista megnyilvánulást vagy minősítést.

S végül – de nem utolsó sorban nem tesz különbséget a magántulajdon és köztulajdon termelői-szolgáltatói hasznosulása között, nem akadályozza, hanem támogatja a polgárok szövetkezésének, együttműködésének jogintézményeit.

Természetesen még sok olyan követelmény lehet a változtatás területén, mely itt felsorolhatatlan – és bár egyesek jelenleg is létező előírások, ám a gyakorlatban betartatlanok, így a végrehajtás garanciái rögzítendőek.

Amennyiben a 2018. karácsonyának táján fellázadt és összefogott „ellenzék” komolyan gondolja a változtatásokat, a végül döntésre jogosult választópolgárok meggyőzése érdekében meg kell fontolnia, hogy elképzelései komolyságának nincsen más szavatossága, mint létrehozni azokat a szabályokat, melyeket elkövetkező irányítói joga mellett nem saját uralma, hanem a felelősségére bízandó közösség alkotó erejének teljesülése és ellenszolgáltatása érdekében kíván alkalmazni. Tehát – miközben nem akadályozza a békés mozgolódás feltételeinek kiteljesülését – létrehoz egy olyan átfogó alkotó közösséget (a pártok, szakszervezetek, civil csoportosulások, médiamunkások és más ötletgazdák összefogásával), mely képes egy tervezetet létrehozni, azt széleskörű vitára bocsátani és újabb „rendszerdöntő” lépéseinek szolgálatába állítani.



                                Szebeni András

                        a Május Elseje Társaság ügyvezető főtitkára
 
PDF Nyomtatás E-mail
Harc a nagyúrral
Írta: Ady Endre   
2019. January 26. Saturday 16:57

ADY ENDRE

1877-1919


          HARC A NAGYÚRRAL


 


           Megöl a disznófejű Nagyúr,
           Éreztem, megöl, ha hagyom,
          Vigyorgott rám és ült meredten:
          Az aranyon ült, az aranyon,
          Éreztem, megöl, ha hagyom.

          Sertés testét, az undokot, én
          Simogattam. Ő remegett.
          »Nézd meg, ki vagyok« (súgtam néki)
          S meglékeltem a fejemet,
          Agyamba nézett s nevetett.

          (Vad vágyak vad kalandorának
          Tart talán?) S térdre hulltam ott.
          A zúgó Élet partján voltunk,
          Ketten voltunk, alkonyodott:
          »Add az aranyod, aranyod.«

         »Engem egy pillanat megölhet,
         Nekem már várni nem szabad,
         Engem szólítnak útra, kéjre
         Titokzatos hívó szavak,
         Nekem már várni nem szabad.«

         »A te szivedet serte védi,
         Az én belsőm fekély, galád.
         Az én szivem mégis az áldott:
         Az Élet marta fel, a Vágy.
         Arany kell. Mennem kell tovább.«

         »Az én jachtomra vár a tenger,
         Ezer sátor vár énreám,
         Idegen nap, idegen balzsam,
         Idegen mámor, új leány,
         Mind énreám vár, énreám.«

         »Az egész élet bennem zihál,
         Minden, mi új, felém üget,
         Szent zűrzavar az én sok álmom,
         Neked minden álmod süket,
         Hasítsd ki hát aranyszügyed.«

         Már ránk szakadt a bús, vak este.
         Én nyöszörögtem. A habok
         Az üzenetet egyre hozták:
         Várunk. Van-e már aranyod?
         Zúgtak a habok, a habok.

         És összecsaptunk. Rengett a part,
         Husába vájtam kezemet,
         Téptem, cibáltam. Mindhiába.
         Aranya csörgött. Nevetett.
         Nem mehetek, nem mehetek.

         Ezer este múlt ezer estre,
         A vérem hull, hull, egyre hull,
         Messziről hívnak, szólongatnak
         És mi csak csatázunk vadul:
         Én s a disznófejű Nagyúr

 

 
 
Tartalom
 
Copyright Május Elseje Társaság 2008. | jognyilatkozat
oldaltérkép