GONDOLJUK ÁT ALAPOSAN!

Induljunk ki abból, hogy O1 Géniusz. Ő talán a világtörténelem egyetlen olyan államvezetője, aki képes volt számottevő ellenállás nélkül visszavezetni a rá (nem) bízott társadalmat kétezer évvel, az űrkorszaki (részben szociális) demokráciákból a rabszolgatartó rendszer születő félben lévő kereszténységének korszakába. Aki ellenfeleit a szabályozott verseny feltételei helyett háborús ellenségnek tekinti és bár fizikai megsemmisítést még nem alkalmaz, de országgyűlési képviselőket lábcsavarással fegyelmez és aránytalan erőfölényben könnygázt fuvat fegyvertelen tüntetőkkel szemben. Aki a tudományos-technikai forradalom energiáival működtetett termelési technológia körülményei között az elosztási viszonyokat a legprimitívebb kizsákmányolás módszereivel irányítja még a legfontosabb termelőeszközök birtokosainak is csak elenyésző kisebbségét bevonva a kedvezményezettek körébe.

Ha ez nem igazi zsenialitás, akkor semmi. Bár – ha hinni lehet az ősök tapasztalatainak, akkor a zseni és az őrült között csak egy vékony mezsgye a határ – és ez a sáv még nincsen determinálva.

A közelmúltban bekövetkezett események alapján nyilvánvaló, hogy az ellenzéki képviselők akciója és a hátuk mögött felsorakozó tüntetők – pártok, szakszervezetek, civil szerveződések és nem Orbán-hívők, nemzetközileg tiltakozó meghatalmazottak – szerint is a jogállamiság utolsó morzsáit fogyasztó hatalomgyakorlás alapfeltételei mellett nincs békés lehetőség a köz- és magánhadseregek, médiatúlsúly és ügyészségi felfogások ellenállásának felszámolására. Minden körülmények között szükség lenne egy olyan jogi megtámasztásra, mely tömegvéleménnyel megtámogatott, alátámasztott jogi hátteret jelenthetne a NER-ség megzabolázására. Ilyet pedig csak egy jól összerakott új – valóságos közakaraton, társadalmi összefogáson, gazdaságpolitikai megfontolásokon alapuló szociális és az állampolgárok semmiféle megkülönböztetését nem engedélyező alkotmány szövegtervezete képezhetne.

A legfontosabb szakszervezeti szövetség vezetője már „új köztársaságot” vizionál, miközben egyetlen szakszervezet sem mutatott hajlandóságot egy olyan kezdeményezés beindításához, mely legalább a társadalom teljességét képviselő személyek alapjövedelmének meghatározásához a képességet és képzettséget (természetesen az életkor és tapasztalatok figyelembe vételével) fogadta volna el kiindulópontnak, nem egy cukrosbácsi krisztusi jóindulatát. Az állampolgárok minél szélesebb körének állásfoglalását és egyetértését kell átgondolni és megszerezni egy biztonságos és jövőbe mutató elképzelés meghatározásához – melyhez elég tapasztalatot szolgáltat az Európában egyedülálló politikai szolgalelkűség.

Az új tervezet legalapvetőbb szempontjának kell tekinteni, hogy a bírói („felügyelőbizottsági”) hatalom függetlenségét vissza kell állítani. Ennek felügyelete pedig a köztársasági elnök intézményrendszere, ahol nevezett személyt a „nép” jelöli ki, nem az országgyűlés a korábbi teljesítményével, hiteles tekintélyével kiemelkedett jelöltek közül (választás vagy népszavazás útján – gondoljuk át!). Ezen túlmenően a törvényalkotás folyamatába be kell vonni a „lakosság” országgyűlési képviselőin túl minden országos érdekvédelmi szervezetet (melyek közé a pártokon kívül a szakmai, korosztálybeli, etnikai, vallás-közösségi, nemzeti, tudományos, értékvédelmi és egyéb csoportok is beletartoznak) és meg kell határozni a visszahívhatóság feltételeit. El kell érni, hogy minden állampolgárnak azonos értékű szavazata legyen. Garantálni kell a hatalomgyakorlás által érintett minden polgár életbiztonságát, melyhez az egészséges lakhatáson kívül az egészség megőrzése, a munkavégzés lehetősége is hozzá tartozik (minden elem itt most nem részletezhető). Összhangba kell hozni az állampolgárok jogait az állami hatalom kötelezettségeivel és az állam jogait a polgárok kötelezettségeivel. (Például biztosítani kell az állampolgárokat önhibájukon kívül ért károk azonnali megtérítését – az utólagos felülvizsgálat kötelességével párosítva.)

A tervezetnek ki kell terjednie a nemzetközi kötelezettségvállalások szabályaira, a pillanatnyi uniós előírások betartására, a nemzetközi kötelezettségvállalások országgyűlési jóváhagyására, a közvélemény teljes körű tájékoztatására, a titkosítás szabályainak külpolitikai követelményekkel összhangba hozott betartására. Nem engedheti meg bírósági döntés nélkül a szerzett jogok bármiféle csorbítását, a különbségtételt bármilyen nyelvi, vallási, kulturális felfogás között, a kirekesztést, rasszista megnyilvánulást vagy minősítést.

S végül – de nem utolsó sorban nem tesz különbséget a magántulajdon és köztulajdon termelői-szolgáltatói hasznosulása között, nem akadályozza, hanem támogatja a polgárok szövetkezésének, együttműködésének jogintézményeit.

Természetesen még sok olyan követelmény lehet a változtatás területén, mely itt felsorolhatatlan – és bár egyesek jelenleg is létező előírások, ám a gyakorlatban betartatlanok, így a végrehajtás garanciái rögzítendőek.

Amennyiben a 2018. karácsonyának táján fellázadt és összefogott „ellenzék” komolyan gondolja a változtatásokat, a végül döntésre jogosult választópolgárok meggyőzése érdekében meg kell fontolnia, hogy elképzelései komolyságának nincsen más szavatossága, mint létrehozni azokat a szabályokat, melyeket elkövetkező irányítói joga mellett nem saját uralma, hanem a felelősségére bízandó közösség alkotó erejének teljesülése és ellenszolgáltatása érdekében kíván alkalmazni. Tehát – miközben nem akadályozza a békés mozgolódás feltételeinek kiteljesülését – létrehoz egy olyan átfogó alkotó közösséget (a pártok, szakszervezetek, civil csoportosulások, médiamunkások és más ötletgazdák összefogásával), mely képes egy tervezetet létrehozni, azt széleskörű vitára bocsátani és újabb „rendszerdöntő” lépéseinek szolgálatába állítani.

                                Szebeni András

Ezt is elviszem magammal 

viszem a régen
kihízott nacim
viszem a kelet-német
származású macim
ezernyi véglet
közül a köztest
viszem a Csokonai
Vitéz Mihály Összest
ott lesz az ágyam
ahova fekszem
elviszem alvókának
egy-két régi exem
viszem a barnát
viszem a szőkét
viszem a felhalmozott
kapcsolati tőkét

viszem a tutit
viszem a gagyit
viszem az otthonkában
utcára tett nagyit
megannyi némán
átbliccelt évet
elviszem magammal a
szentendrei HÉV-et
viszem a Marcsit
viszem a Karcsit
elviszem Kenesétől
Keszthelyig a Balcsit
kicsit a nyarat
kicsit a telet
viszem a mindörökké
Moszkva-Moszkva teret

apuka titkát
anyuka aranyát
elviszem magammal a
Bácskát meg a Baranyát
viszem a bölcsit
viszem a temetőt
viszem a túlságosan
barna bőrű szeretőm
viszek egy búval
bevetett földet
viszem a pirosat a
fehéret a zöldet
elviszem ezt is
elviszem azt is
viszem a jófiút de
elviszem a faszt is

viszem a bankot
viszem a pálmát
elviszem minden igaz
magyar ember álmát
viszek egy csontig
lelakott testet
viszont az nem kérdés hogy
Buda helyett: Pestet
viszek egy szívet
viszek egy májat
viszek egy kívül-belül
lakhatatlan tájat
naná hogy úgy van
ahogy azt sejted:
viszek egy lassú burján-
zásnak indul sejtet

viszek egy csúnyán
beszopott mesét
viszem a legesleges-
legutolsó esélyt
ki tudja lesz-e
búcsúzni időm
viszem a Duna-parton
levetetett cipőm
mit bánom úgyis
elviszem lazán
elviszem gond nélkül a
hátamon a hazám
aki ma büntet
az holnap lövet
viszek egy mindig vissza-
visszahulló
követ

in: Hátrahagyott versek (Magvető, 2017)