KÉT LEGYET EGY CSAPÁSRA
Az
elmúlt néhány hétben a világpolitika központi kérdésévé vált a koronavírus
járványos elterjedésének problematikája. Lassan az egész média működése ezzel
töltődött fel, minden esemény ehhez kötődik, nincsen hír, amely ne elemezné a
viszonyulást az új kórokozóhoz.
Miközben
a ténylegesen biológiailag fertőzöttek és halálos áldozatok száma az emberiség létszámának
ezred milliomodában mérhető, a lelki fertőzöttség szinte száz százalékos. Ami a
nemzetközi politika meghatározó elemévé vált alig néhány nap alatt.
Az
emberek tevékenységére legnagyobb befolyást jelentő állami hatalom számára – a hatáskörébe
tartozó törvényalkotó szerep, igazgatási és erőszakszervezeti hálózat,
ideológiai
és
hírközlési túlsúly birtokában – ez a kényszerhelyzet egyszerre korlátlan
felhatalmazást biztosított; egyrészt minden korábbi nehézséget alárendelhetett
az egészségügyi válság megoldásának fontossága alá, másrészt karanténba
zárhatta az ellenvélemények érvényesülési lehetőségeit.
Már
2019 vége felé felröppentek a világgazdasági válság kialakulásának feltételeire
vonatkozó előrejelzések. Rebesgették az autóipart – s íme: a magyarországi
gyárak azonnal megkezdték az üzembezárásokat és elbocsátásokat. Az idegenforgalom
grandiózus profittermelése a hozzátartozó emberi erőforrások tényleges
mennyiségéhez (a „hozzáadott érték”-hez) képest igencsak túlzottnak tűnt – s
íme: pillanatok alatt semmivé foszlott. A megújuló energiaforrások
szabályozására vonatkozó előírások általános elfogadtatása késett, s közben a
megújuló energiaforrások drága kiépítésével szemben a fosszilisek ára
drasztikusan csökkent. Az új típusú munkahelyteremtéssel szemben nálunk a
pénzügyi átcsoportosításokat preferálják, ami a hasznosítható termékek
mennyiségének növelése helyett a meddő gazdagodási felhalmozást segíti. A
hasonló gazdasági válságjelenségeket a koronavírus-válság hatásaira lehet
rákenni. (Első légy.)
Nem
Magyarország az egyetlen, ahol az uralkodó nemzeti kormányzati elméletekkel
szemben egyre nagyobb tiltakozás folyik. A fertőzésveszély miatt ideális
kijárási tilalom valamilyen formájának előírása, a tömegrendezvények
felfüggesztése, a nyílt tiltakozó megmozdulások megakadályozása a reformáló
gondolatok, evolúciós vagy revolúciós elképzelések térnyerésének biztos
akadálya, azonnali rendőri fellépést tesz lehetővé mindenféle ellenzék letörése
számára. Csak engedélyezett keretek közt mondj véleményt, kedves „ugrabugra”. (Második
légy.)
Ezek
után talán mondani sem kell, hogy a vírus eseményei a kormányzó erők malmára
hajtják a vizet. Ha megfékezik a járványt, akkor dicsőségre jutnak, ha mégsem,
az az ellenzéknek is szörnyű lenne. Így aztán nem véletlen, hogy
fel-felreppennek olyan rémhírek, hogy a COVID-
19-nek
is keresztelt biológiai organizmusok nem is természetes úton jöttek létre,
hanem kitenyésztették és véletlenül (vagy nem) szabadultak el. A kapott
megnevezés ugyanis vészjósló, lehetett akár több korábbi változata is, és a
19-et esetleg a megjelenés évéről kapta.
A
hivatalos vélemény ezt természetesen cáfolja, de hát melyik titkosszolgálat
árulná el boszorkány konyháját a közvéleménynek.
Az
elmondottak fővonala nem pusztán szép hazánkra, hanem a magántulajdonon alapuló
minden állami berendezkedés apparátusaira vonatkozik. A kibontakozás társadalmi
elfogadhatóságára vonatkozó remények a távoli jövő ködébe vesznek.
Magyarországon ráadásul a tájékoztatás egészen különleges módja – melynél
érdemi intézkedésről csak a miniszterelnöknek vagy előzetesen kioktatott
megbízottjának szabad beszélni, a többieknek térde-lelke remeg, ha megszólalni
kellene – arra utal, hogy valaki többet tud, mint közöl. Ekkor meg hogyan várja
el (a félelmen kívül) a teljes közösség jóindulatú együttérzését.
És
ha többet tud, katonai erővel akár a legyek számát korlátlanul szaporíthatja,
mint az ellenszérum nélküli COVID-kisérleteket…
D. Szebeni András
|