KÉT LEGYET EGY CSAPÁSRA

Az elmúlt néhány hétben a világpolitika központi kérdésévé vált a koronavírus járványos elterjedésének problematikája. Lassan az egész média működése ezzel töltődött fel, minden esemény ehhez kötődik, nincsen hír, amely ne elemezné a viszonyulást az új kórokozóhoz.

Miközben a ténylegesen biológiailag fertőzöttek és halálos áldozatok száma az emberiség létszámának ezred milliomodában mérhető, a lelki fertőzöttség szinte száz százalékos. Ami a nemzetközi politika meghatározó elemévé vált alig néhány nap alatt.

Az emberek tevékenységére legnagyobb befolyást jelentő állami hatalom számára – a hatáskörébe tartozó törvényalkotó szerep, igazgatási és erőszakszervezeti hálózat, ideológiai

és hírközlési túlsúly birtokában – ez a kényszerhelyzet egyszerre korlátlan felhatalmazást biztosított; egyrészt minden korábbi nehézséget alárendelhetett az egészségügyi válság megoldásának fontossága alá, másrészt karanténba zárhatta az ellenvélemények érvényesülési lehetőségeit.

Már 2019 vége felé felröppentek a világgazdasági válság kialakulásának feltételeire vonatkozó előrejelzések. Rebesgették az autóipart – s íme: a magyarországi gyárak azonnal megkezdték az üzembezárásokat és elbocsátásokat. Az idegenforgalom grandiózus profittermelése a hozzátartozó emberi erőforrások tényleges mennyiségéhez (a „hozzáadott érték”-hez) képest igencsak túlzottnak tűnt – s íme: pillanatok alatt semmivé foszlott. A megújuló energiaforrások szabályozására vonatkozó előírások általános elfogadtatása késett, s közben a megújuló energiaforrások drága kiépítésével szemben a fosszilisek ára drasztikusan csökkent. Az új típusú munkahelyteremtéssel szemben nálunk a pénzügyi átcsoportosításokat preferálják, ami a hasznosítható termékek mennyiségének növelése helyett a meddő gazdagodási felhalmozást segíti. A hasonló gazdasági válságjelenségeket a koronavírus-válság hatásaira lehet rákenni. (Első légy.)

Nem Magyarország az egyetlen, ahol az uralkodó nemzeti kormányzati elméletekkel szemben egyre nagyobb tiltakozás folyik. A fertőzésveszély miatt ideális kijárási tilalom valamilyen formájának előírása, a tömegrendezvények felfüggesztése, a nyílt tiltakozó megmozdulások megakadályozása a reformáló gondolatok, evolúciós vagy revolúciós elképzelések térnyerésének biztos akadálya, azonnali rendőri fellépést tesz lehetővé mindenféle ellenzék letörése számára. Csak engedélyezett keretek közt mondj véleményt, kedves „ugrabugra”. (Második légy.)

Ezek után talán mondani sem kell, hogy a vírus eseményei a kormányzó erők malmára hajtják a vizet. Ha megfékezik a járványt, akkor dicsőségre jutnak, ha mégsem, az az ellenzéknek is szörnyű lenne. Így aztán nem véletlen, hogy fel-felreppennek olyan rémhírek, hogy a COVID-

19-nek is keresztelt biológiai organizmusok nem is természetes úton jöttek létre, hanem kitenyésztették és véletlenül (vagy nem) szabadultak el. A kapott megnevezés ugyanis vészjósló, lehetett akár több korábbi változata is, és a 19-et esetleg a megjelenés évéről kapta.

A hivatalos vélemény ezt természetesen cáfolja, de hát melyik titkosszolgálat árulná el boszorkány konyháját a közvéleménynek.

Az elmondottak fővonala nem pusztán szép hazánkra, hanem a magántulajdonon alapuló minden állami berendezkedés apparátusaira vonatkozik. A kibontakozás társadalmi elfogadhatóságára vonatkozó remények a távoli jövő ködébe vesznek. Magyarországon ráadásul a tájékoztatás egészen különleges módja – melynél érdemi intézkedésről csak a miniszterelnöknek vagy előzetesen kioktatott megbízottjának szabad beszélni, a többieknek térde-lelke remeg, ha megszólalni kellene – arra utal, hogy valaki többet tud, mint közöl. Ekkor meg hogyan várja el (a félelmen kívül) a teljes közösség jóindulatú együttérzését.

És ha többet tud, katonai erővel akár a legyek számát korlátlanul szaporíthatja, mint az ellenszérum nélküli COVID-kisérleteket…